Shakespeare komédiája - ránk maradt formájában - 1599-1600 táján keletkezett, és 1600-ban adták az ekkor működésének második évébe lépő Globe Színházban. Három szerelmespár, három udvarlás történetét követhetjük nyomon, ezek a szerelmi viszonyok egymást egyszerre magyarázzák és cáfolják, erősítik és kioltják, ironikusan bírálják és jóváhagyólag felmagasztalják.
Silvius és Phoebe - nevükben is az antik-bukolikus - szerelme az anyagtalan sóvárgást, a "plátói elemet" jeleníti meg. Szerelmük ellenképe, a másik véglet Próbakőnek és Vilitől elhódított szerelmének, Jucinak a viszonya. A szerelem itt hangsúlyozottan földközeli, tenyeres-talpas viszony, legfontosabb eleme a testi vágy a maga mezítelenségében. A két véglet, "arisztokratikus" és "plebejus", "égi" és "földi" szerelem között keresi új egyensúlyát Rosalinda és Orlando. Ők bár valóban szerelmesek, s valóban udvarolnak egymásnak, egyben játsszák is egymás iránti szerelmüket. S a játék végére - végső egymásra találásukban - sikerül kiküzdeniük a testi és lelki szerelemnek, reális emberi örömöknek evilági harmóniáját. A komédia során a szereplők a civilizációból, a romlott erkölcsű udvarból elvonulnak az erdőbe, ahol a jóság, egyenlőség és boldogság uralkodik. Majd kalandos események után a szereplők gyógyultan térhetnek vissza az udvarba, felelősebb, emberibb formában állíthatják helyre azt a világot, melynek szélsőséges eltorzulásai az erdőbe kényszerítették őket. (Takács Ferenc írása alapján)
Bemutató időpontja: 2009. július 2., Gyulai Várszínház
A(z) Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház) előadása
Hozzászólások