Az Alexandre kétszer (alcíme szerint Egy ember tragédiája, aki levágta saját szakállát) 1937-ben készült, ám csak jó negyedszázad múlva, szerzője halála után került bemutatásra. Sokféle színpadi hagyományt érhetünk tetten benne, a Cosi fan tutte-tól A denevérig. Főhőse egy szerelmes férj, Alexandre - aki szakáll nélküli arccal - saját unokatestvérének kiadva magát udvarol a saját feleségének, hogy próbára tegye annak állhatatosságát. Aztán magába roskadva ünnepelheti diadalát. A többi szereplő, Armande, a szépasszony, az őt hiába ostromló gavallér, Oscar és a fontos szerephez jutó szobalány, Philomene inkább a Denevérből ismerősek. A mű igazi hangvételét azonban André Wurmser szürrealizmusba hajló szövege határozza meg. A narrátor például egy festett portré. Időnként egybemosódik a vízió és a realitás. A lélektani dráma azonban világos: az asszony felismeri a csapdát, mégis enged az "unokatestvér" csábításának. Más férfi ugyan nem kell neki, de élvezi a megcsalás örömét. Így válik érvényessé a Cosi-ból ismert tanulság "Ne tedd ki tudatosan feleségedet a kísértésnek, mert az ördög sosem alszik, és nincs kettő három nélkül."
A L'Heure Espagnole / A Pásztoróra cselekménye:
Torquemada órásmester minden nap beállítja a város toronyóráját. Távollétét kihasználva felesége, Concepcion ilyenkor fogadja szeretőit. Ezúttal véletlenül ketten is befutottak: Gonzalve, a széplelkű költő, és Don Inigo Gomez, a korosodó, ám dúsgazdag bankár. Ráadásul az asszony nyakán marad az óráját javíttatni hozó öszvérhajcsár, Ramiro is. A leleményes asszony azonban mindent megold. Gavallérjait egy-egy terjedelmes órába bújtatja el egymás elöl, aztán az izmos öszvérhajcsárral cipelteti őket fel a szobájába, majd ismét vissza a műhelybe. Sajnos a költőt Concepcion helyett saját éneke bűvöli el, a bankár "órája" pedig már lejárt. Ekkor az asszony ráébred, hogy az erős és készséges öszvérhajcsár lenne a legalkalmasabb szerető és végül megkapja, amit akart. Hazatérő férjének olyan vevőként mutatja be a másik két szeretőjét, akik már bele is bújtak a kiszemelt órába. A közönségnek pedig a következő tanulságot vonja le: "Aki szeretőt tart, tartson igazi férfit!".
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások