Csodás felnövéstörténet.

A megjelenése, 1865 óta az egész világon rendkívül népszerű mesekönyvet, Lewis Carroll Alice Csodaországban-ját — mivel számtalan asszociációra ad lehetőséget — mind filmen, mind pedig színpadon sokszor feldolgozták már. A főszereplővel ebben a történetben megeső csodák — hiszen Alice egy álomvilágban barangol — mélylélektani elemzésre is alkalmasak, egy kislány nagylánnyá, kamasszá érésének folyamataként is értelmezhetők. A Fehér nyúllal való találkozása — ha innen nézzük — szimbolikus: mintha az állat az Alice szervezetében bekövetkező biológiai-pszichés érést jelképezné, amelyen minden gyereknek — a nyulat követve — végig kell mennie.

Bereczki Csilla rendezésében azonban nem, vagy nem elsősorban a testi változásokon: a furcsa szerek „bevétele” utáni naggyá vagy kicsinnyé zsugorodáson, hanem egy kamaszlány lelkében végbemenő transzformáción van a hangsúly. Alice abban az életkorban van, amikor már nem riad vissza az élménykereséstől, kíváncsi a világra. Csakhogy még nem ismeri ki magát a körülötte történő eseményekben, így az a kollégium, ahová ebben az adaptációban bekerül, Csodaország furcsaságait képezi le számára. Ahol, mivel még nincs tisztában önmagával sem, az őt körülvevők viselkedése is ezt életkorára jellemző bizonytalanságot tükrözi vissza számára. Az előadás — Sándor Júlia-Mikó Csaba átiratát felhasználva — épp ezért a mű világának ezt a mágikus – hallucinatórikus jellegét kihasználva világít rá a hol rengeteg önbizalmat adó, hol minden önértékelést aláásó kamaszodás „buktatóira”.

A(z) Csokonai Színház előadása