„… egész narancsfa fogja a testedet betölteni” – ígéri az esküvő előtt álló lánynak. A kamaszkor és az asszonyi lét határán álló Alarica minden gondolata ekörül forog: szerelmes feleség és méltó királynő szeretne lenni egy hatalmas ország, Occident trónusán. A tisztaság, a hűség és az élet szeretete jegyében. Nyolc éve készül erre a pillanatra, idegen nyelven bifláz, tanul etikettet, nyugati protokollt, készíti lelkét a szeretett apától és a gyerekkorának megannyi emléket adó zúgó nyírfaligetektől való elválásra. Egy, kettő, három, négy…számolja álom nélkül a bárányokat utolsó szállásán, a fagyba, hóba dermedt határmenti szobában. És ekkor megdöngetik az ajtaját. Ki lehet az? – A király. A vőlegény! Aki idevágtatott lován, egyedül s lángolón, és ott hagyta a fellobogózott katedrálisban a legnagyobb bizonytalanságban az érseket, a dalegyleteket, a vérteseket, hogy neki rendeltetett szerelmét végre magához ölelje…
Így indul e fordulatokban és meglepetésekben szinte kifogyhatatlan hajnal…árad a gazság. Audiberti színműve „határ darab”: dráma és komédia, klasszikus és húsba maróan modern, költőien megmunkált nyelv és szabadszájúság határán. Pont annyira határán, mint gazság és igazság között az ,,i”.
A(z) Weöres Sándor Színház előadása
Hozzászólások