Az Aranyrandevúban Perc Adorján, a „nagy jellemszínész” érzelmi hullámvasút-utazását kísérhetjük nyomon, néhány, valaha általa elhagyott és őt elhagyó szerelmi állomása között.
Tóth-Máthé Miklós, az „Ady-arcú színész” – így emlegették őt, a későbbi írót színészberkekben a hatvanas években, mert kísértetiesen hasonlított a költőóriáshoz. A világot jelentő deszkákon eltöltött évtized után a színpadi jelmezt pennára cserélte, s nagyszerű író, drámaíró bontakozott ki a valamikori színészből. Történelmi drámáit sorra mutatták be színházaink, elsősorban a debreceni Csokonai Színház. Színész-vérét, érzületét azonban egész életében megőrizte. Számtalan kacagtató novella őrzi színészéveinek vidéki teátrumokban szerzett tanulságos emlékeit. „Tapshoz kérem a szereplőket” c. kötetében gyűjtötte egybe e témához kapcsolódó történeteit, melyek szereplői a színházi szereposztásokból kimaradhatatlan figurák, úgynevezett beszélő, jellemtükröző neveket kaptak: Törzstagi, Televényi és a „nagy színész”, Perc Adorján.
Az Aranyrandevúban – melyet műfaját illetően romantikus retró-komédiának kereszteltem el – Perc Adorján, a „nagy jellemszínész” érzelmi hullámvasút-utazását kísérhetjük nyomon, néhány, valaha általa elhagyott és őt elhagyó szerelmi állomása között.

Az epizodista, „kis színész” barát, Kopáros Döme asszisztálása mellett, több évtized után találkozik lakásán életének öt, meghatározó szerelmével – azonos időpontra megadott, hangulatos „aranyrandevú” keretében.

A szórakoztató cselekmény kibontakozása során azt is megtudhatjuk, hogyan alakul ki a „nagy színház” Lear király – előadásának szereposztása…

A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása