Az első felvonásban a forradalom kellős közepén vagyunk. Erre a pesti környékre csak most érkeznek meg a harcok, minden kellékükkel. Az ÁVH-s alezredes elegáns, nagypolgári lakásába betoppan két felkelő, hogy ott lőállást alakítsanak ki. Csak a nők, az alezredes felesége, valamint az alezredes első házasságából való leánya vannak otthon. Furcsa helyzet, senki sem tudja, mi ilyenkor a teendő. Az asszony megpróbálja könnyedén kezelni a helyzetet, ami azonban egyre komolyabbá válik. A lány sértőn viselkedik, úgy gondolja, így talán megoldhat valamit, ami már régen megoldhatatlan. A fiúk benzines palackokat töltögetnek, készülnek a harcra. A nők nem hajlandók a pincébe lemenni, ám végül a lány elindul, de maga sem tudja hova. Az apjával együtt hurcolja vissza a lakásba a feldühödött tömeg. A felkelő fiúk alig tudják lecsillapítani őket. Megmentik az apa és lánya életét, amit a férfi, árulással hálál meg, megszerzi a fiúk fegyverét, és ellenük fordítja. Azonban lefegyverzik, és elkergetik a házból. Közben megérkeznek az orosz tankok, kezdetét veszi a kíméletlen ütközet. Repülnek a Molotov koktélok, ropognak a fegyverek. A felkelők diadalmaskodnak. Ám nem élvezhetik sokáig a győzelem ízét, mert az idősebbiket egy orvlövész golyója leteríti.
A második felvonás kietlen, elhagyatott, holdbéli táj képét mutatja, annak ellenére, hogy a helyszín ugyanaz, mint az első felvonásban. Mindennek vége. Az oroszok elözönlötték a várost, az asszony külföldre szökött, a felkelők szétszéledtek, a házmester már rendbe rakta az ablakokat, felesége kitakarított. Rend van és tisztaság. Csak éppen... Csak éppen a lány mély depresszióba esett, és a szobájában fekszik mozdulatlanul. Az alezredesnek minden eddiginél több munkája van. Rendet kell teremteni, minden áron. Nem ér rá a lányával is foglalkozni. Az öreg orvos sem tud mást ajánlani, mint értelmes célt a lány életének. Az alezredes dühöng, tehetetlen. Egyedül maradt. A "munkájába" menekül. Ekkor megjelenik az ifjabbik felkelő, aki a lányért jön. Magával akarja vinni. Szereti. Célt akar adni a lánynak, életet. Vele akar nyugatra szökni. Azonban az apa visszatér. Telefonon erősítést hív, és fegyverével sakkban tartja a fiút, aki egyre gyengébb. Meglőtték, vérzik, halálán van. Az alezredes nem tud, nem akar, nem mer segíteni rajta. A fiú meghal. A lány előveszi apja pisztolyát a fiókból... Ám ekkor megjelenik a színen egy másik dimenzió, és azok, akik már ott élnek. Az idősebbik felkelő, valamint az első felvonásban megismert kisfiú, akit egy orosz tiszt lőtt fejbe később. Ők már halottak. Csatlakozik hozzájuk az imént kiszenvedett fiú is, és derűsen megtárgyalják haláluk, és a forradalom tanulságait. Végül már azon vitáznak, sírnak-e az angyalok? Ekkor nagy dörrenés, és megjelenik körükben a lány is. Ki lőtt? Örök kérdés marad. A halottak végleg távoznak. "Minél messzebbre..."
A(z) Turay Ida Színház előadása
Hozzászólások