Szinte hihetetlen, hogy Rusz Milánnak még nincs fóruma! Már csak azért is, mert én magam is már rég megnyithattam volna. Hiszen jó néhány éve figyelemmel követem és szeretem játékát. Többször láttam az Újpest Színház színpadán (pl. Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk; Nagyvizit), majd a József Attila Színházban (Feketeszárú cseresznye), legutóbb pedig Tusnádfürdõn, az idei Tusványos színházi sátrában (Párizs hídjai).
A felsoroltak közül a Nagyvizitben és a Párizs hídjaiban játszik kifejezetten jelentõs szerepet. Elõbbiben fõszerepel, utóbbi pedig egy drámai hatású kétszereplõs mû Edith Piaf életérõl, amiben õ a harmonikás (Edith Piafot Tusnádfürdõn Varga Klára alakította - hatalmas átéléssel).
Az én tudatomban egyébként Rusz Milán és a hangszere elválaszthatatlanok egymástól. :) Egészen úgy tûnik számomra, hogy színpadi játékának is elengedhetetlen kelléke, önkifejezési módjának igazi terepe a zenélés, a muzsikusi lét. (A Feketeszárú cseresznyén is hatalmasat dob a játéka - a szó mindkét értelmében -; arról sem feledkezve meg, hogy Rusz Milán a Magyarországi Szerb Színház ügyvezetõ igazgatója is, így a magyar szerzõ által jegyzett, az elsõ világháború végén a Délvidéken játszódó darabnak egyben hitelességi aranytartaléka is az õ szerepvállalása!)
Rám legnagyobb hatással mégis a Nagyvizitben nyújtott alakítása volt. Kevés olyan mû van, amit akkora örömmel néznék újra, mint ezt a kiváló Gyurkovics darabot.
2011-ben Rusz Milán megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Nem érdemtelenül! Szívbõl gratulálok!