Egy élő előadás, szívbemarkolóan, húzza be az ember lelkét,

végig fogva tartja tekintetét.

A néző szeméből sorra csordulnak ki a könnycseppek,

amit ki elkendőz, ki pedig hagyja magát -elragadtatni.

Benkő Péter a főszereplő, teljes átéléssel nyújtja a Jávor Paliságot.

Alázatos, fennkölt, a nótázás meggyógyította a lelkét, és a hangját is visszaadta

a dallamok, melyek emelik az est miliőjét.

A zenészek tökéletesen érzik, a szolgálat erejét, hogy mennyivel erősebb most minden dallam, és hang, a gyógyítás , a segítés, nem is tudják, kinek húzzák el a nótáját, csak a Pali meséje alapján, értik, és érzik át , mekkora művésszel állnak szemben.

Csodálatos összhang, a zene és az átvezető szövegek nagyon precízen meg vannak írva, nincs szellőzés, mindig van történés, ez a nézőt egész este alatt fogva tartja.

Könnyezünk, emlékezünk, együtt, s külön, s míg megyünk haza, a fülünkbe csengenek a híres dallamok, ki az aki ezen este után , nem álmodna a Jávor Palival, és a zenészeivel? akik elhúzták mindannyiunk, sok kedvenc nótáját!!

1959 augusztus

A Városmajori Kórház udvarában, egy kórterem ablaka alatt, muzsikus cigányok zenéjükkel gyógyítgatják beteg társukat.

Váratlanul megjelenik Jávor Pál, a színészlegenda a magyar film korabeli királya, aki szintén a kórház ápoltja.

Mulatni szeretne, még egyszer… és szeretné elmondani mindenkori „bizalmasainak”, a cigányzenészeknek mi történt vele eddigi élete során:kik voltak a szülei, miként lett színész, hogyan ismerte meg a feleségét, mi történt vele a koncentrációs táborban és hogyan fogadták a hollywoodi álomgyárban.

Szereti ha Jávor „Pali”-nak nevezik miközben mondandójába belesűríti véleményét az önkényről, legyen az társadalmi, szakmai vagy magánéleti és végigvezet minket a magyar film és színjátszás egyik hőskorszakán.

Mindeközben szeret, imádkozik….. és mulat,mulat, mulat……

A(z) Magyarországi Szerb Színház előadása