Oroszlán (2016)

Az ötéves Saroo egyszer csak arra ébred, hogy rossz vonattal utazik egyes egyedül, egyre távolabb észak-indiai otthonától. A megrettent és megzavarodott kisfiú másfél ezer kilométerre vetődik el, a nyüzsgő és átláthatatlan Kalkuttába. Valahogy sikerül boldogulnia az utcákon, mígnem egy árvaházban köt ki. Ott egy ausztrál házaspár (Nicole Kidman és David Wenham) fogadja örökbe, így biztonságban és szeretetben nőhet fel Hobart városában. Hogy ne tűnjön hálátlannak újdonsült szüleivel szemben, múltját mélyre temeti, vágyával és reményeivel egyetemben, hogy valaha viszontlátja szülőanyját és testvérét. Egy véletlen találkozás más indiaiakkal azonban ismét feltüzeli a már felnőtt Sarro (Dev Patel) titkos sóvárgását. Csupán maroknyi emlékkel és egy Google Earth nevű új technológiával, korunk legnagyobb és legképtelenebb kutatásába kezd elveszett családja után.

Eddie, a sas (2016)

Néha olyanokból is sztár lehet, ha csak egy kis időre is, akik se nem tehetségesek, se nem sikeresek, mégis szerethetőek. Pontosan ez történt Eddie Edwardsszal az 1988-as Calgary téli olimpián, ugyanott, ahol a még nála is esélytelenebb jamaicai bobcsapat is elindult – róluk már született egy film, Eddie-ről csak most. Eddie (Taron Egerton) egyszeri vidéki melós családba született, kőművesnek szánták, de már kisgyerekként az olimpia megszállottja volt, csakhogy a legtöbb „rendes” sporthoz se tehetsége, se megfelelő háttere nem volt. Így lett hősünkből síelő, mert hazájából, ahol még egy rendes sísánc sincsen, eddig senkit sem delegáltak ebből a sportágból.

Ettől még nem lett sokkal könnyebb a pénztelen, előnytelen külsejű és aránytalan felépítésű, de rendkívül lelkes fiatalember dolga,

akit a filmben egy önsorsrontó volt bajnok (Hugh Jackman) készít fel, aki mindenben az ő ellentéte. Bár a való életben mindez kicsit máshogy történt, a lényeg mégis Eddie életvidám, lelkes karaktere, ami az egész filmet képes elvinni a hátán.

Az 54. hadtest (1989)

Az 54. hadtest (1989) eredeti angol címe Glory, azaz dicsőség, és ironikus módon az 54. Massachusetts-i önkéntes gyalogezred erre a dicsőségre egy kudarcba és vérfürdőbe fulladt, tulajdonképpen értelmetlen támadás során tett szert. Edward Zwick három Oscar-díjas filmjének hősei az északi államokban élő szabad fekete katonák, akiket fehér tisztek vezényelnek, és akiknek nem a győzelem volt az elsődleges cél, hanem bebizonyítani, hogy vannak olyan jó harcosok, mint fehér társaik – és pláne olyan jók, mint rabszolgatartó ellenfeleik.

Zwick a tőle megszokott idealista hatásvadászattal, de meglepő történelmi hűséggel meséli el ezt a valóban érdekfeszítő történetet,

ahol hőseinknek nemcsak a fizikai megpróbáltatásokkal, de mindenfajta előítélettel is meg kell küzdeniük. A rendező a fekete katonákat vezető fehér parancsnok szerepére a korábban csak tinifilmekből és vígjátékokból ismert Matthew Brodericket kérte fel, aki meglepően jó, de színes bőrű kollégái, például Denzel Washington és Morgan Freeman még nála is jobbak.

Apollo 13 (1995)

1970. április 11-én az Apollo 13 háromfős legénysége nekivág a végtelen világűrnek. Küldetésük nem mindennapi: leszállni a Holdra. A kilövés simán megy, a mérnökökből, tudósokból és matematikusokból álló houstoni irányítóközpont felügyeli a repülést. Az űrhajó majdnem eléri a Holdat, amikor a következő üzenet érkezik 330 ezer kilométer messzeségből a Földre: „Houston, baj van.” A három űrhajóst egy hibás alkatrész miatt bekövetkezett robbanás megfosztja az oxigéntől, az energiától és a hajó irányításának lehetőségétől.

A tét többé már nem a Hold elérése, hanem az életben maradás.

A film a küzdeni akarás, a bajtársiasság és persze a tudomány erejének és a szakmai tudás nagyszerű demonstrációja – ami szerepel minden idők leghitelesebb sci-fijeinek listáján is.

5 kultikus sci-fi, ami az igazi űrhajósok szerint is bitang jó

A NASA veteránjai szerint az Apollo 13 akár dokufilmnek is beillene, és tényleg lehetne egy kis trükközéssel emberi ürülékkel trágyázva krumplit termeszteni a Marson.

Tovább

A tizenhármak (2022)

Az Apollo 13 után kapásból következzen még egy Ron Howard-munka, amely azt a 2018-as thaiföldi barlangi mentést dolgozza fel, amely során több mint két hétre egy hatalmas esőzést követően a Tham Luang Nang Non barlang járataiban rekedt egytucatnyi diákot és a fociedzőjüket mentették. Az eltűnésük híre annak idején bejárta az egész világot, mint ahogyan az is, hogy nemzetközi mentőcsapat szerveződött a felkutatásukra.

Howard nagyszabású filmje a barlangi búvárok emberfeletti erőfeszítéseinek krónikája,

olyan világsztárokkal a főszerepben, mint Viggo Mortensen, Colin Farrell és a Star Wars-produkciókból ismert Joel Edgerton. Az önfeláldozó mentőcsapatnak mindenkit sikerült kimentenie, de nagy árat fizettek érte – az érdemtelenül keveset emlegetett film elsősorban az ő hősiességüknek állít emléket.

A fegyvertelen katona (2016)

A Hacksaw Ridge Desmond Doss [Andrew Garfield] szinte hihetetlen története, aki a második világháború egyik legvéresebb csatájában Okinawa szigetén 75 bajtársa életét mentette meg úgy, hogy ő maga nem viselt fegyvert. Vallási meggyőződése volt, hogy noha hazája igazságos háborút vív, neki magának nem szabad ölnie.

Szanitécként több alkalommal is egymaga hozta ki sebesült bajtársait az ellenséges vonalak mögül vagy a tűz alatt tartott senkiföldjéről,

miközben ő maga is súlyos sérüléseket szenvedett. Doss volt az első olyan katona, aki lelkiismereti okokból megtagadta a fegyveres szolgálatot, és mégis megkapta a Kongresszusi Becsület Érdemrendet, Amerika legmagasabb katonai kitüntetését. Az ezúttal csak rendező Mel Gibson nem feledkezett meg az öldöklésről sem, de Desmond Doss lenyűgöző története nem az ölésről, hanem az életmentésről szól.

A boldogság nyomában (2006)

Míg a listán főleg fontos történelmi eseményekhez kapcsolódó filmek vannak, Gabriele Muccino munkája egy egész „apró”, személyes történetet mesél el, ahol valaki képes volt saját sorsán változtatni, akaraterővel küzdeni akarással és az emberi jóságba vetett hitével. Az illető neve Chris Gardner (Will Smith),

aki mindent elkövet, hogy a családja boldogan, biztonságban éljen.

Ám a szerencse valahogy sosem szegődik mellé. Bár fáradhatatlanul próbál meggazdagodni, egyre szegényebbek lesznek, végül a felesége is elhagyja. A férfi magára marad az ötéves kisfiával (Jaden Smith). Chris ekkor kockázatos lépésre szánja el magát. Feladja állását, és jelentkezik egy brókercég tanfolyamára. Miközben egyre mélyebbre merül a brókerkedés rejtelmeiben, pénz híján hamarosan várótermek, menhelyek lakói lesznek. Chris bízik abban, hogy jókedvvel, szeretettel minden bajt legyőznek.  

Pénzcsináló (2011)

Annak idején Billy Beane (Brad Pitt) tehetséges baseballjátékos volt, ám talán maga sem hitt abban, hogy a legjobbak közé tartozik. Ha sztár nem is, de remek játékosfigyelő, majd csapatfőnök lett belőle. Azután találkozik Peter Branddel (Jonah Hill), a Yale-en végzett fiatal közgazdásszal, aki saját programot fejlesztett a baseballjátékosok statisztikai elemzésére. Billy társul vele, és a program segítségével olyanokat szerződtetnek, akikről már mindenki lemondott.

Kezdetben mindenki csak nevet rajtuk, ezernyi kételyt kell legyőzniük,

de azután jönnek az eredmények. És ez az egész nem a győzelemről szól, hanem az új, merész ötletekről egy begyöpösödött, konzervatív közegben és arról, hogy ki kell állni azért, amiben hisz az ember – és persze arról a második esélyről, amit azok a játékosok kapnak, akiket hőseink újra felfedeznek.

A számolás joga (2016)

Miközben a Trump-kormány a sokszínűség elleni harc jegyében konkrétan igyekszik kitörölni őket a történelemkönyvekből, érdemes újra megemlékezni a NASA azon lenyűgözően tehetséges női munkatársairól, akiknek hihetetlen mennyiségű és minőségű háttérmunkája kulcsfontosságú volt az ügynökség működése során. Az ötvenes évek végén járunk ugyanis, amikor az Egyesült Államok elképesztő hajszával igyekszik legyőzni az űrversenyben Oroszországot. De amikor már úgy tűnik, pénz, ész és elszántság mind kevés lehet, találnak néhány kiaknázatlan lángelmét, akiket addig senkinek nem jutott eszébe használni.

Hiszen többszörösen gyanúsak: nők és feketék.

A három nő (Taraji P. Henson, Octavia Spencer és Janelle Monáe) igazi emberi komputer: senki nem érti, hogyan képesek megcsinálni azokat a számításokat, amiket végeznek, de rakétasebességgel emelkednek a NASA ranglétráján, odáig, ahol a kor legnagyobb tudósai dolgoznak. A cél: feljuttatni John Glennt az űrbe... és azután haza is hozni.

Schindler listája (1993)

Egy sikeres üzletember és a náci párt tagja, Oskar Schindler (Liam Neeson) befolyását felhasználva egy koncentrációs táborból szerez rabokat, hogy gyárában dolgozzanak, megmentve őket a biztos haláltól – csakhogy eredetileg pusztán ingyen munkaerőhöz akart jutni. Steven Spielberg hátborzongató tökéletességgel mutatja be a holokausztot annak teljes embertelenségével és borzalmával, de a képes megmutatni az emberséget is.

Schindler nem szent, legalábbis eleinte nem az,

számító és opportunista, de szembenézve mindezzel a kegyetlenséggel, amit a náci rendszer kitermelt önmagából, képes megváltozni, és ez a változás minden mozzanatában hiteles. A Schindler listája a valaha készült egyik legszívszorítóbb film, de egyben inspiráló mese a reményről, az emberségről és emberiességről, ami ennyi év után sem veszített semmit ez erejéből.

Forrás: Collider