A Ring utolsó zenedrámájának legvégén a mű zenei kicsengése a bekövetkező világpusztulás ellenére reményt keltő: a vég magában rejti egy új kezdet lehetőségét. Az utolsó szó ugyanis a vonósokon szélesen éneklő, átszellemülten kibomló Megváltásmotívumé. Napjainkban aligha létezhet műalkotás, amely fontosabb figyelmeztetést rejtene magában a fenyegető természeti jelenségekről és a Föld lehetséges sorsáról vitázó emberiség számára, mint Az istenek alkonya. Talán még van idő arra, hogy visszaadjuk a gyűrűt a Rajna sellőinek.
Wagner sokatmondó alkotói döntése, hogy a tetralógia utolsó darabjában a nagy mű középponti alakja, minden történés eszmei mozgatója, Wotan már nem szerepel, csak hallunk róla Waltrautétól. Vagy nem is Wotan a legfontosabb szereplő, hanem a kegyvesztett walkür, Brünnhilde? Erkölcsi értelemben bizonyosan ő az. Wotan esendő isten, aki cselekhez folyamodva megszegi egyezségeit, holott mint a dárdájára rótt rúnák jelzik, ő a szerződések megtartásának őre. A tiszta, nemes és bátor Brünnhilde azonban a „légy méltó” parancsának élő mementója. Mikor paripájával, Granéval Siegfried halotti máglyájára ugrat, az nem halál, hanem a végső egyesülés mámora.
Iréne Theorin Brünnhildéjére és Stefan Vinke Siegfriedjére jól emlékezhet a Müpa közönsége korábbi Wagner-napokról. Albert Dohmen sötét orgánumát Hunding után Hagen szólamában egy másik gránitkemény karakter megjelenítőjeként hallhatjuk. A II. felvonásban Waltrautét éneklő fiatal török-német mezzoszoprán, Deniz Uzun a 2021-es V. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny különdíjasa.
Közreműködők: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), Budapesti Stúdió Kórus (karigazgató: Strausz Kálmán)
A(z) Müpa előadása
Hozzászólások