Az istenek alkonya

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

A nibelung gyűrűje egyik legnagyszerűbb dramaturgiai remeklése a dermesztő kontraszt, amely a Siegfried befejezésének ujjongása és Az istenek alkonya balsejtelemmel terhes fojtottsága között feszül. Az utolsó zenedrámában a végzet beteljesedik, a gyűrű átka utoléri a gyanútlan ifjú hőst, akit tőrbe csalnak ellenségei. A lova nyergében máglyára ugrató Brünnhilde halálával Wagner világégést vizionál, ám a zenedráma utolsó hangjaiban szétárad az újjászületésbe vetett hit mindent betöltő fénye.

Ellentétben A Rajna kincsével és A walkürrel, a Siegfried és Az istenek alkonya nem szólalt meg önálló műként előzetesen: első előadásuk a teljes tetralógia ősbemutatója alkalmából, a Festspielhaus megnyitásakor valósult meg Bayreuthban, 1876 augusztusában. A Müpa teljes Ring-ciklusa első ízben 2008 júniusában került közönség elé, és azóta világhírűvé vált. Három legfontosabb meghatározója a nemzetközi rangú, változó összetételű énekesgárda, amely az évek során nagyszerű felfedezések forrása volt. Állandó Fischer Ádám zenei vezetésének egységes koncepciója és az az asszociációkban gazdag, különleges látványvilág, amely Hartmut Schörghofer rendezését jellemzi. A 2024-es Istenek alkonyában Stefan Vinke formálja meg Siegfried alakját, Guntherként Birger Radde, Alberich szerepében Jochen Schmeckenbecher lép színpadra. Hagen éjsötét szólamának gazdája Albert Pesendorfer, Gutrune Horti Lilla. Brünnhilde jelmezét A walkür után ismét Iréne Theorin ölti magára, a Wotan összetört lándzsájáról hírt hozó Waltraute Láng Dorottya hangján szólal meg. A három Norna Gál Erika, Németh Judit és Brassói-Jőrös Andrea, míg a rajnai sellők hármasát Sáfár Orsolya, Fodor Gabriella és Kálnay Zsófia kelti életre.

Közreműködők: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), Budapesti Stúdió Kórus (karigazgató: Strausz Kálmán)

A(z) Müpa előadása

Stáblista

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

Wagner: Az istenek alkonya
Mûvészetek Palotája, 2016. június 19.

Az idei termésbõl Az istenek alkonyát szüreteltem le, ami kicsit zanzásított-tömörített Ring-összefoglaló, a "gyengébbek" kedvéért Wagner még egyszer szánkba és fülünkbe rágja a komplett históriát, a gyûrû útját és meséjét bölcsõtõl a sír széléig, hogy aztán a záró darabban a sírba taszítsa avagy a menny(ek)be emelje dicsõ és dicstelen hõsnõit és hõseit. A szereplõk sorsa egytõl egyig bevégeztetik, egyedül Alberich kilétét és hollétét nem merném megtippelni. (Aki tudja, ossza meg velem, elõre is köszönöm.)
Így, "visszafelé" = egymagában, a többi nélkül nézve-hallgatva is roppant érdekes mulatság a Götterdämmerung, kicsit olyan mint amikor az ember egy krimit a végén kezd és a megfejtés ismeretében olvassa el a regényt. Már láttuk, hallottuk az itt csak elmesélt elõzményeket, ismerõsek a Leitmotiv(um)ok, aztán egyszer csak egy földhözragadt családi perpatvar kellõs közepén találjuk magunkat. Persze a családi perpatvar is csak csel, Alberich utolsó próbálkozása a gyûrû, a Kincs visszaszerzésére, egy nehezen követhetõ ki-kicsoda, ki kinek látszik, ki mit ért félre, ki kit (nem) csalt meg történetbe ágyazva, a 2. felvonás pedig a szó igazi értelmében: opera. Féltékenység, bosszúvágy, leleplezés, számonkérés, (hamis?) eskü, mutatós kórusjelenet (Magyar Rádió Énekkara karig.: Pad Zoltán, Budapesti Stúdió Kórus karig.: Strausz Kálmán): megannyi klasszikus operai kellék.

Hartmut Schörghofer pesti Ringje, a Parsifal mellett a MüPa Wagner-folyamának talán legsikerültebb (négy) darabja, sokan sokszor méltatták már, magam is csatlakozom a méltatókhoz. Ha egy szóval (kettõvel) kell leírni: érthetõ, korszerû.

Evelyn Herlitzius szárnyaló és felséges Brünnhilde, mindvégig gyõzi erõvel, játékkal, hogy aztán a záróénekben feltegye a koronát a mûre...és saját fejére. Christian Franz (Siegfried) régi ismerõsünk, strapabíró és elnyûhetetlen tenorja a fesztiválnak, meg kell becsülni az ilyen stabil mûvészeket, a tenor(hiány)szakmában különösen. Új beálló Rúni Brattaberg (Hagen), õ az egzotikus Feroer-szigetekrõl érkezett, hogy a fõgonosz, valójában maga is áldozat-Gibichungot elénekelje-eljátssza. Az elõd-Hagenek: Rydl vagy Halfvarson neve nekünk ismerõsebben cseng, de Brattaberg is kellõen súlyos formátum és 1-2 magas állást leszámítva vivõerõs hangja is kellõen átszól. Oliver Zwarg is észrevéteti magát Gunther lúzer-szerepében és kellemes meglepetés Pasztircsák Polina Gutruneja, "ráadásképpen" Fodor Gabriella (Wellgunde) és Kálnay Zsófia (Flosshilde) oldalán, Woglindét is szépen elénekli. A nagy Oskar Hillebrandt, aki kamaraénekes és már 70 is elmúlt, rövid szólamában még egyszer emlékeztet arra, hogy Alberich a Ring egyik fõ kulcsa a Walhallához, mindenhez. A még nagyobb Waltraud Meier (Waltraute) pedig walkürként robog be és elbeszélése után királynõként robog(ott) ki a színpadról. (Rossz nyelvek szerint egyenesen a repülõtérre: az 1. felvonás végi tapsrendre sem jött ki már.) A Nornák közül Gál Erika tetszett a legjobban, Németh Judit ezúttal halványabb volt, miként Wierdl Esztert sem éreztem átütõnek a fárasztó, ám dramaturgiailag fontos nyitójelenetben.

Az elõadás, a Ring, a teljes Wagner-folyam lelke, esze, szíve és persze vezénylõ keze: Fischer Ádám. Igényessége, értelme, zenei irányítása és mindaz, amit ezen képességek birtokában létrehoz: felbecsülhetetlen, maradandó érték. A Rádiózenekar immár évtizede neki köszönhetõen állt be a számára korábban ismeretlen szerepkörbe, zenedráma-monstrumok sorozatos (és szezonvégi!) elõadására és minden dicséretet megérdemelnek mint a produkció(k) láthatatlan oszlopai.

Válasz

A zenedráma egyik csúcspontja szerintem Waltraute elbeszélése volt. Ilyen mély drámaisággal énekelni, elõadni ezt - talán még nem is hallottam.

Remek volt! Az énekesek sziporkáztak, Fischer Ádám pedig olyan árnyalt dinamikát diktált, hogy kirázott a hideg!

Az istenek alkonya

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon