Színház

Bakkhánsnők

előadás, magyar, 2010.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

"A tér a dráma szerint egy palota, itt a fehér lepellel beborított teremben cirkuszi sátorban, illetve egy tébolydában is érezhettük magunkat. Aztán eljött a történetnek az a pillanata, amikor az egész addigi univerzum szétesik, a királyság "falait" szó szerint letépik a szereplők és Dionüszosz hatására leomlik a hétkapujú Théba, egy lerombolt rendszer részévé fogunk válni, ami az én olvasatomban pesszimista értelmezése Euripidész drámájának. Volt egy olyan része az előadásnak, ami példaszerű megoldás, mégpedig a fényekkel való játék, ami a történet önálló alkotóeleme lett. A fények akkor is elmesélnék az egész történetet, ha nem néznénk a színészi játékot. Nagyon szerettem a darabban azt az egy szál behangosított gitárt is, aminek a hangzása engem a Desperado-ra emlékeztetett, elnyújtott, visszhangosított dallamaival. Ezzel a zenével kapcsolatos az a nagyon finom fricska, ami az isteni csodát hivatott megjeleníteni a darab végén: a fiú játszik a gitáron, majd feláll, kimegy, a zene pedig ugyanúgy megy tovább, pedig előtte láthatóan élőben játszott."

A(z) Janus Egyetemi Színház előadása

Stáblista:

Hozzászólások