Az eredetileg 1957-ben bemutatott operett ötlete, hogy a lakásbürokrácia átláthatatlan szövevényébe kergeti a főhősöket. A szerelmesek lakni szeretnének, és egy különös véletlen folytán ugyanazt a lakást kapja a fiúcsapat, mint a lányoké. A harcból természetesen szerelem lesz, és most már közösen győzik le a korrupt hivatalt.
Igazi könnyed darab ez a Bástya sétány 77. Én tegnap láttam a Tétényi Mûvelõdési Házban, a Pódium Színház elõadásában. Elvirát Kocsis Judit játszotta, Török professzort Juhász György, Patkó Lajost pedig Háda János. (Nem elírás, itt Patkó Lajosként szerepelt szürke kis hivatalnokunk.) Érdekesen alakult az este, ugyanis a Mûvelõdési Ház honlapján az szerepelt, sõt szerepel még most is, hogy a február 4-én bemutatásra kerülõ darab címe: HA NEM SZERETSZ, ELMEHETSZ. Én is úgy indultam útnak tegnap, hogy azt nézem meg. Valamilyen okból e helyett végül a Bástya sétány 77-et mutatták be. Én nem bántam meg a cserét, sõt, igazából még örültem is ennek a változásnak. Jó pár nagy sláger hangzik fel, és persze fergeteges poénok. Nem látszott a színészek játékán, hogy hirtelen döntés eredményeként játsszák a darabot. Olyan naprakész poénokat sütöttek el, mint például:
- És mi van a gyrosban?
- Mittudomén, dioxinos sertéshús!
De persze a felülmúlhatatlan kacagtatás a Jaj de jó a habos sütemény rock- majd pedig rap változata volt. :) Na, ott szem nem maradt szárazon, azt hiszem. Ha valaki könnyed kikapcsolódásra vágyik, a Bástya sétány 77. alatt garantáltan megtalálja!
Mi azt a szereposztást láttuk, amikor Fejszés Attila volt az építész-fiú. Eddig általában nagy melák, vagy besúgó, vagy gengszter szerepekben tetszett, de hogy a szerelmes ifjút is ennyire nagyszerûen tudja...!?! Az egész elõadás fantasztikus, a hetvenes évek zenei stílusa nem zavar, sõt, bájosan kedves: és... nagyon jól éneklik, játsszák! A csúcs a Hajdú Melinda - Kiss Domonkos Márk kettõs, Molnár Gyöngyi budai jósnõje után pedig még a kísértetjárást is vállalnák: fenomenális!!!
BÁSTYASÉTÁNY 77 Operett-Musical Osztály Ódry
A vén budai zenés játék kicsit régimódi, de roppant kedves, mulatságos és fõleg: jól játsz-
ható szerepeket kínál. A lelkes érdeklõdõk nehezen fognak elférni a piciny nézõtéren, vi-
szont így, a tolakodó gitár-ömlenyek nem nyomják a nagyszerû énekeseket, egy szál pianí-
nó ezerszer annyit ér! A fiú- és lány-triumvirátusok szerelembe torkolló viaskodását Huszti
Péter rendezése tempós jóízléssel bontja ki, a végzõs csapat pedig példás összmunkával
jeleníti meg. A fiúk között Csórics Balázs most egy félszegebb régész megformálásában ér-
vényesíti karakterábrázoló képességét, Horváth Andor szelíden sármos, szépen énekel,
Kis Domonkos Márk legyûrhetetlen elánnal komédiázik. Megduplázza életkorát egyetemi
tanár apukaként a hihetetlen finomságokra képes Fejszés Attila, a poétikus pianisszimó-
ban prezentált "Vén budai hársfák..." békés suttogása legszebb perce a produkciónak.
Mózes Anita talpraesett okosságával szemben a kísérteties budai jósnõ groteszk démoni-
sága áll, Fekete Linda pompás humorral, ellenállhatatlan csáb-mimikával játssza a lakásra-
férjre ácsingózó végzet asszonyát.
Az aktorok szerepcserékkel is bõvítik játéklehetõségeiket, a másik variácó és az abban be-
lépõ újdonságok bemutatására még visszatérünk, örvendezve, hogy így mindenképpen két-
szer kóborolhatunk a 77-es boltívek muzsikáló falai között.
Bakos-Kiss Gábor orosz maffiózó álarca mögé bújva is igazi argentin tangó-király marad, ha
ilyen rosszemberek szívnák a vérünket, nem is panaszkodnánk annyira. Gulyás Balázs moz-
gásban, játékban és egy briliáns dal-betétben mutatja meg a hivatalnoklélek árnyoldalát.
A legemlékezetesebb alakítás Hajdú Melinda színészlánya, szikrázó temperamentum, bra-
vuros poéntírozás és az a mindig lenyûgözõ, gyönyörûséges éneklés! Egy jelentéktelen
szóból is ütõs abgangot csinál / "Mon capitain!"/, nem is beszélve a máris szállóigévé vált
"akkor mi szinglik vagyunk?..., õk meg langyik?!?"-ról. Vérbeli szubrett, fergetegesen ropja
a csárdást, de legkisebb rezdülése mögött is a drámai tehetség mélységeit érezzük.
Sajnos, a Bástyasétány 77-et már régesrég lenyúlták, manapság egy fiatal legfeljebb sátor-
lakó lehet a Völgyben, de az Ódry Színpad Padlás-án, egy estére érdemes beköltöznie a
sajnos, júniusban távozó CsodaCsapat hangulatos építményébe.
Idõsebbeknek és a fiatalokra kíváncsi fiataloknak:
jó kis elõadás ez a 77! Régies operett-zene, végre natúrban énekelnek, nincs az a zenekari tombolás. Aránylag meg is van rendezve, még ötletek is akadnak.
Egy kivételével mindenki megállja helyét, /ezt ki kell találni!/: Mózes Anita, Csórics, Horváth Andor, Bakos-Kiss hozza a
formáját, Fekete Linda játékban, mozgásban, lendületben remek. Magasan kiemelkedik Hajdú Melinda, fantasztikusan énekel, brilliáns a mozgása, úgy játszik, mint egy igazi komika!!! Kis Domonkos Márkkal elõvezetett duettje és csárdása elképesztõ! Olyan beszólásai vannak, melyeket még idézni fogunk: pl. "...mi szinglik vagyunk, õk meg langyik...?!?"
Természetesen még egyszer /legalább/ meg kell nézni, mivel a Budai Jósnõt máskor Molnár Gyöngyi is játssza!!!
/Állítás: az Iparmûvészeti Egyetemisták csak itt nem tudnak énekelni, lásd Nagy Kriszta Tyereskova!/
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások