A világhírű angol drámaírónak, Peter Shaffernek az Amadeusa után talán hazánkban a legtöbbet játszott egyfelvonásosa, a Black Comedy önmagában is remek játéklehetőségeket kínál a színházi alkotóknak – és ezáltal különleges, egyben fergeteges szórakozást a nézőknek. Hisz mindaz, amit a közönség fényben szokott érzékelni, itt sötétben zajlik, s minden, aminek sötétben kellene megtörténnie, erős fény mellett látható. A szobrászművész Brindsley lakásában – ahol sorsdöntő fordulatokra: lánykérésre és egy műgyűjtő fogadására készül a hős – váratlanul kimegy a biztosíték, minden elsötétül, s a várt és nem várt vendégek ennek hatására teljesen kifordulnak önmagukból. Azaz: úgy tesznek, mint a velük játszadozó világítás: „fényes” oldaluk helyett a „sötétet”, vagy épp barátságtalan énjük helyett a legkedvesebbet mutatják. A fény és a sötét, a világos és annak árnyéka tehát személyiségük titkolt és rejtett szegmenseit húzza elő a szereplőkből, szembesítve ezáltal a nézőt is a maga „sötétebbik” oldalával…

A(z) Csokonai Színház előadása