E komédia egy őrült este története. Brindsley, a nincstelen szobrász számára kiemelkedő nap a mai: ma este jön egy milliomos megnézni a szobrait, és esetleg vásárolni is, továbbá épp erre az alkalomra időzítve jön a fiú barátnőjének édesapja, megnézni leánya jövendőbelijét.
Minden elő van készítve, a szomszéd épp nyaral, hát a fiatalok átlopják a bútorait, hogy kedvezőbb színben tűnjenek fel az apuka előtt. Hirtelen azonban kimegy a villany: minden a feje tetejére áll. Betoppan a fent lakó vénlány, váratlanul hazaérkezik a szomszéd (Brindsley - éknek a bútorokat vissza kell lopniuk), megjön az apuka, sőt, Brindsley előző barátnője is. A villanyszerelő sem sieti el a rövidzárlat kijavítását.
A mulatságos helyzetek abból adódnak, hogy senki nem lát semmit. A Vakrepülés előadása mindezen még csavar egyet: nemlátók játsszák a nem látó látókat.
A rendező szerint talán furcsa ez a csavar, de éppolyan, mint amikor látók játszanak vakokat:
egymás megismeréséhez, a toleranciához vezető út. A társulat tagjai számára a színészi gyakorlat képességfejlesztő, személyiségfejlesztő tréning is egyben, a mozgás és beszédkoordinációra, az önbizalomra, a társas érintkezésre kedvezően hat. Távol áll tőlünk, hogy abból csináljunk kuriózumot, hogy vakok játszanak a színpadon: előadásainkkal épp a
különbséget szeretnénk elmosni, felhívni a figyelmet arra, hogy a társulat tagjai ugyanolyan emberek, csupán máshogy érzékelnek bizonyos dolgokat.
Ez a "máshogy érzékelés" azonban előadóművészet terén különleges minőségeket hozhat létre: azt szeretnénk, ha emiatt lennének előadásaink kuriózumok, és nem valamiféle szociális-humánus szentimentalizmus miatt.
A(z) VAKREPÜLÉS Színjátszó Egyesület előadása
Hozzászólások