Borisz Godunov

Értékelés:

3 szavazatból

Szerinted?

Muszorgszkij műve - melyet az orosz nemzeti opera számos remekművéhez hasonlóan szintén Puskin költészete inspirált - az orosz irodalomból jól ismert "bűn és bűnhődés" motívumot állítja a középpontba, mely az előző évadban bemutatott Halotti pompa gondolati szálát szövi tovább. Akkor a bűn természetrajzát tárták elénk az alkotók, láthattuk, amint az egyén bűne előbb történelmi, majd kozmikus méreteket ölt. A címszereplő Borisz Godunov bűne sem "magánügy". Nem magánügy a szó szoros értelmében, hiszen történelmi következménye van a cári trónörökös megg yilkolásának, de tágabb értelemben a gyilkosság soha nem lehet "magánügy". A bűn leleplezése sem az egyén ügye, hiszen a gyilkost gyakran csupán csellel lehet színvallásra bírni. Emlékezzünk csak Hamletre, aki éppen a színházat használta eszközül ahhoz, hogy apja gyilkosának személyére fény derüljön. Puskinnál Grigorij, a fiatal szerzetes szintén jelmezbe bújik: a meggyilkolt trónörökösnek adja ki magát, s ezzel halálos őrületbe kergeti a cári trónt bitorló Borisz Godunovot. Ki hát a gyilkos? A cári hatalomra vágyó Borisz, aki egy gyermek holttestén át lép fel a trónra, vagy Grigorij, akit nem a bűn leleplezése hajt, sokkal inkább a trónnal járó hatalom és gazdaság? Mi a gyilkosság? Egy gyermek megöletése vagy egy ember őrületbe hajszolása? Van-e hát különbség gyilkosság és gyilkosság között?

Az opera egyik jellegzetessége, hogy Muszorgszkij két változatot komponált, majd a szerző halálát követően barátja, Rimszkij-Korszakov bizonyos részeket kivágva és az opera egészét áthangszerelve készített átiratot a második, 1874-es verzióból. Sokáig Rimszkij-Korszakov átirata uralta a világ operaszínpadait, mégha az átirat hamarosan éles viták tárgya is lett. A világ számos részén Muszorgszkij meghamisításával vádolták egykori barátját, míg Oroszországban sokan védelmükbe vették a Borisz Godunov megmentőjét. Mi ezúttal az 1874-es verzióhoz térünk vissza annak reményében, hogy az operaszerető közönség újra felfedezi Muszorgszkij egyedülálló hangzásvilágát. Muszorgszkij alkotása az elmúlt két évadban műsorra tűzött szláv operák sorába illeszkedik (Smetana: Eladott menyasszony, Dvořák: Ruszalka).

A(z) Csokonai Színház előadása

Stáblista

Értékelés:

3 szavazatból

Szerinted?

Címlapon

Hozzászólások

8/10

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál-------- www.toptipp.hu--------------------- BORISZ GODUNOV---------- Vidnyánszky Attila-------- Debreceni Csokonai Színház------- Már az elsõ jelenetben van minek örülni: az eredeti, 1874-es Muszorgszkij-hangszerelés szól, Rimszkij-Korszakov romantikus cukrozásai helyett a zseni tömör keménysége. Mintha a kórusok is hosszabbak lennének: mindenesetre a kislétszámú kar meggyõzõ erõvel énekli az orosz nép jajkiáltását. Alekszandr Belozub színpadképét festett fénysugarak legyezõje keretezi, majd' felét a Kreml Nagyharangja uralja. Tudjuk: meg fog szólalni, de elõbb még Wágner Lajos kegyetlen élességû poroszlóját és Fülep Máté árnyalt tisztaságú tenorját hallhatjuk. Színre lép a várva-várt cár: Nyikita Sztorozsev nem egy Nyeszterenko, nem egy Borisz Christoff, de Vidnyánszky Attila Matrjona-babák templomi íveibe öltözteti, a grandiózus kórustabló pedig megadja az uralkodói fenséget. A zene õserejû fokozása katartikus energiával árad, csúcspontján maga a cár húzza fel a többtonnás óriásharangot, melynek zengése a távoli templomtornyok harangzúgásával egyesülve tetõzi az elementáris sodrású koronázási képet. Makszim Kuzmin-Karavajev személyében fényes csengésû, baritonba hajló basszistát ismerhetünk meg, aki fiatalsága ellenére, érett muzikalitással, tökéletes biztonsággal formálja meg Pimen remete szerepét: néhány váratlan pianója ugyan meglepett, de alakítása mindenképpen az elõadás revelációja. Bánknál jobban illik Cselóczki Attilá-hoz a trónkövetelõ Ál-Dmitrij szólama, Bódi Marianna Kocsmáros- néja és Cseh Antal kazányi csata-elbeszélése sikerre viszi a fogadói képet. Kár volt a cárevicset hangtalan gyermekszereplõre osztani, amiért a gyönyörû Xénia-Fjodor duettet is ki kellett hagyni. Nyikita Sztorozsev viszont egyre inkább belelendül a két szoba-jelenetben, a kórus belépésekor, a halálba menekülõ õrületben régi teljességében fénylik. A zenekar Kocsár Balázs vezényletével hõsiesen birkózik a monumentális partitúrával, minden elismerést megérdemel a mozgásban, játékban is meggyõzõ teljesítményt nyújtó kórus. Vidnyánszky Attila koncepciójában a cselszövõ Suiszkij herceg alakja fõszereppé nõ, végig szinte jelen van lesben álló árnyként, õ vezényli a koronázási ceremóniákat, õ talál- ja ki az Ál-Dmitrijt, akitõl aztán, a háttérbõl át is veszi a hatalmat. Nyári Zoltán kiugró színészi képességekkel, pózban, gesztusban, mimikában hatásosan jeleníti meg a mefisztói figurát, cselekvõ mozgatója az eseményeknek, éneklése is kiváló. A fináléban újra tobzódik a nép örömujjongása, a visszatérõ Varlaam-motívum diadalindulóként harsog, a megdicsõülés tetõpontján újra felemelkedik a gigászi harang, de hiába várjuk a fenséges harangzúgást, - nyelve helyén a Bolond koldus lóg, aki az ereszkedõ sötétségben sírja el a nép szenvedéseit: a megrázó kép méltón koronázza meg a jeles elõadást.

Válasz

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon

Borisz Godunov

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Nagyharang

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon