Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Buborékok

színmű, magyar, 2015.

+ 11 kép

+ 15 kép

Értékelés:

17 szavazatból

Szerinted?

7 hozzászólás

Csiky Gergely 1884-ben írta Buborékok című vígjátéki fordulatokban gazdag szomorú komédiáját, az esztelen költekezés következtében reménytelenül eladósodó Solmay család története mégis rólunk szól. Csupa személyes ismerős: a családja széteséséhez asszisztáló családfő, a valóság elől vásárlásmániába menekülő akarnok anya, a morális tartás nélküli gyerekek, a politikai korrupció, az egyre növekvő adósság- és hazugságbuborékok, amit csak fújunk, fújunk, pedig tudjuk, mi lesz a vége.
Csiky darabját a Mohácsi testvérek dolgozták át úgy, ahogyan csak ők tudják -zenésen, viccesen és szívfacsaróan.

A(z) Radnóti Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2015. március 1., Radnóti Színház

Stáblista

Szereplők

Gazsó György

Solmay Ignác (földbirtokos)

Kováts Adél

Szidónia (a neje)

Szávai Viktória

Szerafin (a lányuk, Rábay neje)

Adorjáni Bálint

Róbert (a fiuk)

Andrusko Marcella

Gizella (a leányuk)

Pál András

Rábay Miklós (osztálytanácsos)

Schneider Zoltán

Morosán Demeter

Hajdu Tibor

Tamás (fia)

Martinovics Dorina

Özvegy Sereczkyné

Márton András

Hámor (nagyvállalkozó)

Martin Márta

Malvin (a neje)

Róbert Gábor

András (inas Rábaynál)

Rusznák András

Béla (a fiuk, országgyűlési képviselő)

Schruff Milán

Chupor Aladár

Sodró Eliza

Aranka (a leányuk)

Lovas Rozi

Betti (szobalány Solmayéknál)

Alkotók

szerző: Csiky Gergely Mohácsi István Mohácsi János
rendező: Mohácsi János
zenész: Kovács Márton Salamon Bea Szakál Tamás Rozs Tamás Márkos Albert Bobár Zoltán Seres Vilmos Móser Ádám Réti Benedek Wagner-Puskás Péter
díszlettervező: Khell Zsolt
jelmeztervező: Remete Kriszta
zene: Kovács Márton
világítás: Baumgartner Sándor
dramaturg: Mohácsi István Hárs Anna
koreográfus: Kovács Márton
súgó: Farkas Erzsébet
ügyelő: Kónya József
rendező munkatársa: Széplaki Nóra

Hozzászólások

1/10

Hosszú, unalmas, borzalmas rendezés.

Válasz

8/10

Profin megírt humoros szöveg, szórakoztatóan elõadva. Semmi több.

Válasz

....nagyon, nagyon hosszú!!! Két felvonás is elég lett volna. Néha nagyon túl van "rágva" egy poén.
De azért nézzétek meg, mert szórakoztató és a színészek fantasztikusak, fõleg a Schneider Zoltán és a Gazsó György :)

Válasz

Kecskeméti produkcióját hasznosíthatta újra Mohácsi a Radnótiban. A nem túl nagy színpadot kb felére csökkentette, ide zsúfolja szereplõit, olykor funkciótlanul, "némajátékkal", ez is a hatáskeltés eszköze. A rendezõ szokásos harsány szóviccei, a sok szereplõ sok handabandája, a sok nyüzsi bejön, másrészt és részben emiatt is olykor egy vidéki brettlire hajaz. Lehet, hogy ez is a társadalomkritika része -bár a darab Pesten játszódik-, a magyar vidék dzsentroid "éthoszát", azt a rossz szellemet érezzük, amely a "boldog"(nak hitt) békeidõkbõl egyenes ívben vezetett 1914-hez, Trianonhoz,a 2.vh. katasztrófájához meg persze az utóbbi máig ható következményeihez. De ne szaladjunk ennyire el(õre): Csíky már saját korában ítéletet hirdetett errõl a társadalmi osztályról, a terjedelmes Solmay-családban és (hold)udvarukban nincs egyetlen szerethetõ figura sem. Az elõadás terjedelmes, sõt terjengõs: a 2. felv. élõképét, bár érezhetõen kedves és fontos a rendezõ számára, 1/1 ki lehetett, ki kellett volna hagyni és pár egyéb húzással a bruttó 3,5 órás, kétszünetes monstrumot kétrészesre, jó órával megrövidíteni. Persze az már nem az "igazi" Mohácsi lenne, az õ (egyik) rendezõi névjegye pont a túlnyújtottság, "kilóra mérés". Az elsõ rész sok mókát, kacagást kínáló hangulata így a 2. részben (benne a már említett élõkép-unalommal) rútul leül, hogy azután az utolsó felvonásra üggyel-bajjal, de újra feltápászkodjék. A finálé végkicsengése pedig inkább azt sugallja, hogy a "heppiendes", ám szívtelen gyerekek "csak" ejtik szüleiket, semmint azt, hogy a komplett família/társadalmi osztály bukásra van ítélve. A rendezõ szándéka szerint kifelé játszó, harsány szereplõgárdával egyedül Betti, a szobalány (mellék)figurája képez ellensúlyt. Petrik Andrea így, csaknem némán, állandó súlyos (?) járkálásával, padlómosásával, ital(mellé)töltögetésével válik az elõadás egyik fõszereplõjévé, ami erõs aránytévesztés, avagy: egy szobalány nem csinál nyarat. Összességében azért jól szórakoztunk...de nem 3,5 órát! Kevesebb több lett volna.

Válasz

10/10

zsoltu67 2015 máj. 22. - 21:42:04 10/10 Előzmény ambrosius

Nagyon jó darab, Gazsó különösen jó, mindenkinek ajánlom.

Válasz

Csiki Gergely 2015-ben,Mohácsiék átiratában és rendezésében. A régi történet mai szituációja, ki tudja jobban megkenni a döntés elõkészítést. Mennyit ér a felsõbb körökhöz tartozni? Milyen jogokkal jár? A társadalmi rang és az erkölcs kérdésköre, ilyen egyszerû tételekrõl vall a darab által a rendezõ. Sok humorral, naprakész kikacsintásokkal és beszólásokkal.A kicsiny színpadon táncoló, forgó, mozgó, néha õrjöngve dulakodó bõ tucat szereplõ kavalkádjában pedig profin teljesítenek a színészek.

Válasz

8/10

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

BUBORÉKOK---Mohácsi János---Radnóti Színház

Már a kecskeméti Buborékok is nagyot ütött, ám a mostani elsõ felvonás halálos biztonsággal knock out-olja a nézõt. Szédületes iramban robbannak a poén-petárdák, a karakterek megrajzolása elementáris, az expozíció maga egy gigászi explodálás, falhoz vágó atomrobbanás!!!
Két rosszcsont öreggyerek léhûtõ: hozományvadász Rétfalvi Tamás és Adorjáni Bálint csókkirály szerez vidám perceket, a lánykoszorú, a mindig harcrakész Szávai Viktória, a szende butaságba rejtõzõ Móga Piroska és a hiszteroid elevenségû Andrusko Marcella humorban érvényesíti a nõi egyenjogúságot.
Khell Zsolt csodát tesz a szûk színpadon, a világító téglatestekkel dekorált falak a puha úri szalonban és a breuer-tech kormánytisztviselõi lakásban egyaránt adekvátak. Remete Kriszta ellentmondásos jelmezekkel operál, a lányok öltözéke érthetetlen szándékossággal esetlen, Martinovics Doriná-é gazdag szépségû, Solmayné Szidónia fõasszonyság mindkét ruhája fenségesen gyönyörû. Ehhez persze Kováts Adél sugárzó eleganciája, varázslatos játéka is kell, amely az elõadás legerõsebb pontját képezi.
A mohácsis átiratot Mohácsi János példásan összefogott, a legapróbb nüanszra is érzékeny rendezése hatványozza briliánssá. Talán a második felvonás élõkép-jelenete sok idõben, a fele is elég lenne, talán akkor Kovács Márton zenei intermezzójával a második szünetet megspórolhatnánk. Gazsó György mintaszerûen állja a sorscsapásokat, Schneider Zoltán túlzások nélkül hozza a kedélyes vidéki bunkót, Pál András ismét kiválóan érvényesíti szangvinikus energiáit, Szabó Kimmel Tamás-t hálátlan szerepe sem tudja legyûrni. Róbert Gábor mindhárom alkalmazotti minõségében derekasan helytáll.
Fékeveszetten kavarog elõttünk ez a munkátlanul urizáló társaság, kinevetjük õket, talán színészként szeretjük is, de a komikum nem feledteti a kegyetlen ürességet.
A silányság kavalkádja fölött, mennyei tisztasággal lebeg Betti szobalány homályos aurájú alakja. Petrik Andrea szépsége, lassúdad ritmusa, bûvös orgánuma a köznapi szférák fölé emeli himnikus figuráját. A búcsújelenet kétségbeesett kitörése átható tragikai erõt jelez, a tudatalatti világ delejes álmainak megrázó lenyomata.
Komédia a javából, sziporkázó dialógusok, emlékezetes alakítások, bravúros együttes. Ilyen az, amikor a kiválasztott tehetségek közönségbarát színházat csinálnak.

Válasz