Téma: Buborékok

1/10
jetset 2018 jan. 14. - 11:40:28 1/10
(7/7)
Hosszú, unalmas, borzalmas rendezés.
8/10
ethanlee 2017 ápr. 04. - 18:40:37 8/10
(6/7)
Profin megírt humoros szöveg, szórakoztatóan elõadva. Semmi több.
Sarka 2015 nov. 24. - 15:43:02
(5/7)
....nagyon, nagyon hosszú!!! Két felvonás is elég lett volna. Néha nagyon túl van "rágva" egy poén.
De azért nézzétek meg, mert szórakoztató és a színészek fantasztikusak, fõleg a Schneider Zoltán és a Gazsó György :)
Edmond Dantes 2015 máj. 23. - 15:37:34
(4/7)
Kecskeméti produkcióját hasznosíthatta újra Mohácsi a Radnótiban. A nem túl nagy színpadot kb felére csökkentette, ide zsúfolja szereplõit, olykor funkciótlanul, "némajátékkal", ez is a hatáskeltés eszköze. A rendezõ szokásos harsány szóviccei, a sok szereplõ sok handabandája, a sok nyüzsi bejön, másrészt és részben emiatt is olykor egy vidéki brettlire hajaz. Lehet, hogy ez is a társadalomkritika része -bár a darab Pesten játszódik-, a magyar vidék dzsentroid "éthoszát", azt a rossz szellemet érezzük, amely a "boldog"(nak hitt) békeidõkbõl egyenes ívben vezetett 1914-hez, Trianonhoz,a 2.vh. katasztrófájához meg persze az utóbbi máig ható következményeihez. De ne szaladjunk ennyire el(õre): Csíky már saját korában ítéletet hirdetett errõl a társadalmi osztályról, a terjedelmes Solmay-családban és (hold)udvarukban nincs egyetlen szerethetõ figura sem. Az elõadás terjedelmes, sõt terjengõs: a 2. felv. élõképét, bár érezhetõen kedves és fontos a rendezõ számára, 1/1 ki lehetett, ki kellett volna hagyni és pár egyéb húzással a bruttó 3,5 órás, kétszünetes monstrumot kétrészesre, jó órával megrövidíteni. Persze az már nem az "igazi" Mohácsi lenne, az õ (egyik) rendezõi névjegye pont a túlnyújtottság, "kilóra mérés". Az elsõ rész sok mókát, kacagást kínáló hangulata így a 2. részben (benne a már említett élõkép-unalommal) rútul leül, hogy azután az utolsó felvonásra üggyel-bajjal, de újra feltápászkodjék. A finálé végkicsengése pedig inkább azt sugallja, hogy a "heppiendes", ám szívtelen gyerekek "csak" ejtik szüleiket, semmint azt, hogy a komplett família/társadalmi osztály bukásra van ítélve. A rendezõ szándéka szerint kifelé játszó, harsány szereplõgárdával egyedül Betti, a szobalány (mellék)figurája képez ellensúlyt. Petrik Andrea így, csaknem némán, állandó súlyos (?) járkálásával, padlómosásával, ital(mellé)töltögetésével válik az elõadás egyik fõszereplõjévé, ami erõs aránytévesztés, avagy: egy szobalány nem csinál nyarat. Összességében azért jól szórakoztunk...de nem 3,5 órát! Kevesebb több lett volna.
10/10
zsoltu67 2015 máj. 22. - 21:42:04 10/10 Előzmény ambrosius
(3/7)
Nagyon jó darab, Gazsó különösen jó, mindenkinek ajánlom.
ambrosius 2015 máj. 08. - 17:34:06
(2/7)
Csiki Gergely 2015-ben,Mohácsiék átiratában és rendezésében. A régi történet mai szituációja, ki tudja jobban megkenni a döntés elõkészítést. Mennyit ér a felsõbb körökhöz tartozni? Milyen jogokkal jár? A társadalmi rang és az erkölcs kérdésköre, ilyen egyszerû tételekrõl vall a darab által a rendezõ. Sok humorral, naprakész kikacsintásokkal és beszólásokkal.A kicsiny színpadon táncoló, forgó, mozgó, néha õrjöngve dulakodó bõ tucat szereplõ kavalkádjában pedig profin teljesítenek a színészek.
8/10
FElepHánt 2015 febr. 28. - 16:25:50 8/10
(1/7)
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

BUBORÉKOK---Mohácsi János---Radnóti Színház

Már a kecskeméti Buborékok is nagyot ütött, ám a mostani elsõ felvonás halálos biztonsággal knock out-olja a nézõt. Szédületes iramban robbannak a poén-petárdák, a karakterek megrajzolása elementáris, az expozíció maga egy gigászi explodálás, falhoz vágó atomrobbanás!!!
Két rosszcsont öreggyerek léhûtõ: hozományvadász Rétfalvi Tamás és Adorjáni Bálint csókkirály szerez vidám perceket, a lánykoszorú, a mindig harcrakész Szávai Viktória, a szende butaságba rejtõzõ Móga Piroska és a hiszteroid elevenségû Andrusko Marcella humorban érvényesíti a nõi egyenjogúságot.
Khell Zsolt csodát tesz a szûk színpadon, a világító téglatestekkel dekorált falak a puha úri szalonban és a breuer-tech kormánytisztviselõi lakásban egyaránt adekvátak. Remete Kriszta ellentmondásos jelmezekkel operál, a lányok öltözéke érthetetlen szándékossággal esetlen, Martinovics Doriná-é gazdag szépségû, Solmayné Szidónia fõasszonyság mindkét ruhája fenségesen gyönyörû. Ehhez persze Kováts Adél sugárzó eleganciája, varázslatos játéka is kell, amely az elõadás legerõsebb pontját képezi.
A mohácsis átiratot Mohácsi János példásan összefogott, a legapróbb nüanszra is érzékeny rendezése hatványozza briliánssá. Talán a második felvonás élõkép-jelenete sok idõben, a fele is elég lenne, talán akkor Kovács Márton zenei intermezzójával a második szünetet megspórolhatnánk. Gazsó György mintaszerûen állja a sorscsapásokat, Schneider Zoltán túlzások nélkül hozza a kedélyes vidéki bunkót, Pál András ismét kiválóan érvényesíti szangvinikus energiáit, Szabó Kimmel Tamás-t hálátlan szerepe sem tudja legyûrni. Róbert Gábor mindhárom alkalmazotti minõségében derekasan helytáll.
Fékeveszetten kavarog elõttünk ez a munkátlanul urizáló társaság, kinevetjük õket, talán színészként szeretjük is, de a komikum nem feledteti a kegyetlen ürességet.
A silányság kavalkádja fölött, mennyei tisztasággal lebeg Betti szobalány homályos aurájú alakja. Petrik Andrea szépsége, lassúdad ritmusa, bûvös orgánuma a köznapi szférák fölé emeli himnikus figuráját. A búcsújelenet kétségbeesett kitörése átható tragikai erõt jelez, a tudatalatti világ delejes álmainak megrázó lenyomata.
Komédia a javából, sziporkázó dialógusok, emlékezetes alakítások, bravúros együttes. Ilyen az, amikor a kiválasztott tehetségek közönségbarát színházat csinálnak.