Erre a kérdésre keresi a választ a WHS produkciója: mi köti össze, majd mi szakítja szét emberi kapcsolatainkat? Adott egy férfi és egy nő. Komplikált a viszonyuk. Elsodródnak egymástól. Nem marad másuk csak közös emlékeik, képek és illúziók. Ott állnak zavarodottan a színpadon. Ahogy az érzelmeik és a gondolataik kavarognak, úgy mozognak. És úgy mozdul, úgy kel életre környezetük is.

A Búcsú kiemelkedő jellegzetessége a tökéletes illúzió megteremtése majd lerombolása, ahogy minden igazán jó fizikai színháznak. A vizuális effektek szinte észrevétlenül teremtik meg az előadás álomszerű jellegét, olyan tűpontossággal, hogy az ember egy adott ponton saját valóságérzékelésében kezd el kétkedni.

A nyitójelenet víziószerűsége adja meg a kezdőlökést a Búcsú látványkavalkádjába: egy szakítás ismétlődik többször ugyanúgy, ami nézőjében a fokozatos süllyedés érzetét kelti. És hogy hová tart az utazás? Valahová, ahol a valóság önmaga tükörképére fordul.
A WHS egy finn kísérletezőkedvű színházi csoport, produkcióik a vizuális színház és az újcirkusz mezsgyéjén helyezkednek el. A 2002-ben Kalle Nio – az egyik legismertebb finn illuzionista és képzőművész - által alapított csapat legkülönbözőbb bűvésztrükkjei ötvözik a historikus elemeket és kortárs videóművészetet. Darabjaikban az újcirkusz modern, független és folyamatosan változó kifejezésmód, amely jól keveredik más művészeti formákkal. A csapat több mint harminc országban lépett színpadra, és szerepelt nagy sikerrel, köztük a Trafó színpadán is, ahol Ville Walo és Kalle Hakkarainen közös produkcióját, a Katoamispiste / Vanishing Point című előadást tekinthették meg az érdeklődők.

Rendezés: Kalle Nio
Koreográfia: Vera Selene Tegelman, Kalle Nio
Előadók: Kalle Nio, Vera Selene Tegelman
Jelmezek: Mila Moisio, Kaisa Rissanen
Zene- és hangtervező: Samuli Kosminen
Fénytervező: Jere Mönkkönen
Vetítés: Matias Boettge, Kalle Nio
Fénytechnika: Anssi Ruotanen
Színpadtechnika: Johannes Hallikas, Lotta Karhuvaara, Leena Nio

A(z) Trafó előadása