Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Bűn és bűnhődés

dráma, 2 felvonás, magyar, 2016.

+ 7 kép

+ 11 kép

Értékelés:

20 szavazatból

Szerinted?

7 hozzászólás

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij világhírű krimije egy brutális gyilkosság és az azt követő nyomozás története. Egy lélek vergődése a bűn és a büntetés útvesztőjében: Raszkolnyikov, a Péterváron tanuló fiatal egyetemista megpróbálja elhitetni magával, hogy joga volt kioltani egy ember életét.

Ljubimov ikonikus, 1978-as előadása és Tordy Géza legendás, 2001-es rendezése után a Bűn és bűnhődés most Michal Dočekal rendezésében tér vissza a Vígszínház színpadára. A Vígszínház társulata az előadást a 100 éve született Jurij Petrovics Ljubimovnak ajánlja.

Az előadásban Raszkolnyikov szerepét Orosz Ákos, Porfirijt Stohl András játssza. E két kitűnő színész találkozása és a nagyszerű szereposztás felejthetetlen színházi estét ígér a 121. évad első bemutatójaként.

A(z) Vígszínház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2016. október 15., Vígszínház

Stáblista

Szereplők

Orosz Ákos

Raszkolnyikov

Stohl András

Porfirij

Hegyi Barbara

Anya

Bata Éva

Dunya

Hajduk Károly

Marmeladov

Bach Kata

Szonya

Börcsök Enikő

Katyerina Ivanovna

Karácsonyi Zoltán

Szvidrigajlov

Wunderlich József

Razumihin

Telekes Péter

Luzsin

Vecsei H. Miklós

Mikolka

Alkotók

író: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
rendező: Michal Dočekal
színpadra alkalmazta: Michal Dočekal Iva Klestilová
további szereplő: Gilicze Márta Ember Márk
díszlet: Martin Chocholoušek
jelmez: Sylva Hanáková
dramaturg: Mátrai Diána
dalszövegfordító: Vecsei H. Miklós
zene: Michal Novinski
súgó: Gál Tünde
ügyelő: Wiesmayer Erik D. Mucsi Zoltán
korrepetitor: Mester Dávid
világítás: Csontos Balázs
szcenika: Krisztiáni István
rendező munkatársa: Fenyvesi Lili Szabó G. László

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások

2/10

Egy pinceszínházban, kisebb térben, sötét pincei, katakombai hangulatban érthető lett volna a díszlettelenség, az orosz tél, a guruló boncasztal, de ebben a térben, ebben az épületben ez rosszul volt kitalálva. Egy jó darabot úgy sikerült újragondolni, h rossz előadás lett belőle. Shakespeare-t, Dosztojevszkijt önmagában tévedés túlgondolni, ahhoz Eszenyi is, Docekal is és együtt is nagyon kevesek. Látszatra a színészek és a nézők is együtt szenvednek... de ez nem katarzis, ez negatív szenvedés.

Válasz

3/10

Hisztérikus, harsány, idegesítõ. Komoly dilemmát feszegetõ darab, megfontolandó gondolatokkal, szinte kibírhatatlan ripacskodassal. Jó darab, jó színészek, bosszantó rendezés... Nekem szenvedés volt.

Válasz

3/10

A szünetben eljöttem, tudom, nem szép dolog, és nem is vagyok nagy színházszakértõ, de Dosztojevszkij-t szeretem és a mûveit szeretem, és ez fájt. Akkor lett volna csak rosszabb, hogy ha bármilyen színpadtechnika és effekt nélkül lett volna, vagy amatõrök adták volna elõ, teljesen kifejezéstelen játékkal. Igaz, csak a felérõl tudok nyilatkozni, de arról fogok:

1. Tudom, hogy nagy a nézõtér és hangosnak kell lenni, de mindenki szinte végig kiabált, ami nem szerencsés egy olyan mûnél, amiben a karakterek relatíve hétköznapi módon beszélnek és árnyalni kell a játékukat.
2. Szükségtelenül harsány. Néhol valaki nekiáll felindultan üvölteni egyik pillanatról a másikra, pedig ezt nem indokolná különösebben semmi.
3. A karakterek egysíkúak lettek és el lettek torzítva a regény karaktereihez képest. (Raszkolnyikov kétségei nem jönnek át, végig ideggyenge és erõszakos vagy épp ájuldozik, Luzsin egy rideg és nemtörõdöm karikatúra, meg sem próbálja mézes-mázos stílusával elhitetni, hogy valóban szereti Dunyát, Dunya sem õrlõdik nagyon, határozottan elutasító több helyen Luzsinnal, Porfirij nem egy ravasz, idõs nyomozó, aki ismeri a lélek minden zegét és zugát, hanem egy suttyó, akit szórakoztat a macska-egér játék és vödörbe pisál, Razumihin nem a bár kissé naiv, mégis józan észt képviseli, aki Raszkolnyikov barátjaként ügyel a család és pajtása állapotára, hanem maga is részeges és úgy bombázza Dunyát a szerelmével, mint valami Romeo, stb…)
4. Kihagyják az elejérõl a gyilkosságot, így akinek nem ismerõs a cselekmény, nehezebben fogja tudni követni, hogy mi az isten történik egyáltalán,
5. Nyolc-tízpercenként valami bohózatba illõ poént lõnek be, amik úgy fõleg nem viccesek, hogy tudod: egészen idegenek a mû világától.
6. Díszletek híján inkább csak kellékekkel dolgoznak, de erõltetetten kellékekre támaszkodnak, ami nehezebben beleélhetõvé teszi a dolgot.
7. Raszkolnyikov határozott szándékkal itt ügyvédnek készül
8. Valamiért Szonyát egyszer Dunyának hívja, most ez lehet véletlen elszólás is, meg beépített utalgatás is, de azért a prostit akibe beleszeretsz a húgoddal összekeverni elég érdekes.

Összegezve: aki látni akar egy korrekt színpadi adaptációt (mondjuk 7/10, vagy nagy jóindulattal 8/10) az a Szkénében nézze a Forte társulattól. Az sem tökéletes, de legalább jól közelíti meg a minimalista elõadást, és azzal, hogy a színészek mozgása nagyszerûen meg van koreografálva, tényleg lelki folyamatokat jelenítenek meg, ami mellett egyébként tud visszafogott is lenni, meg erõteljes a játék. Aki meg tévéfilm adaptációt nézne meg (persze egyik sem 100%-ig hû adaptáció) az talál a BBC-tõl egy kétrészest, 2002-bõl. Ezt nyugodtan kihagyhatja, ha csak nem utálta a regényt, mert akkor még az is megeshet, hogy ez majd épp bejön neki.

Válasz

10/10

A magam részérõl nem szeretem a Vígszínház profilját, DE
megszületett az elsõ olyan elõadás, ami végre nagyszerûen sikerült.

Orosz Ákos, bár elfogult vagyok, még nincs kész teljesen, de majdnem tökéletes. Neki bármit elhiszek.
Stohl minden porcikájában színház látható.
Nagyszerû elõadás, végre. Végre!

Válasz

1/10

Nagy várakozással mentem a drámát megnézni, de nagy csalódás volt!
A harsány ordítozás, a ki és begörgetett boncasztal nem segített átélni a fõszereplõ vívódásait.
Szünetben sokakkal együtt eljöttem.

Válasz

Egyik kedvenc regényem, és nagyon hálás vagyok a Társulatnak az elõadásért.
Fontosnak tartom elmondani, hogy úgy ne üljön be senki a nézõtérre, hogy nincsen tisztában a mûvel és annak alapkérdésével. A szünet leginkább attól volt hangos, hogy a regényt ismerõk próbáltak válaszolni, a "civilek" kérdéseire. Sajnos meg is kopott a második részre a nézõtér.
A korunknak megfelelõ dramaturgia és rendezés kifejezetten lebilincselõ, bár szerintem az aktualitás oltárán erõsen beáldozták Raszkolnyikov belsõ vívódását az összeomlásáig.
Orosz Ákos tehetségéhez nem fér kétség, de Raszkolnyikovhoz nekem most kevés volt.
Stohl András kiemelkedõ.

Válasz