Az előadás rendezője, Luís Miguel Cintra más - színházról szóló - Lorca-szövegeket is felhasznált az előadás szövegkönyvének létrehozásához. Megőrzi a Lorca-darab "színház a színházban" helyzetét: a darabbeli előadást létrehozó társulat a Szentivánéji álmot próbálja. A rendező és a színészek a majdani előadás stílusáról, hangvételéről vitatkoznak. A színház falain kívül kitör a forradalom, a vita egészen más megvilágításba kerül, a valóság "betolakszik" a színházba. A szerző feláll a helyéről, és vitába száll a rendezővel; a színészek elhallgatnak, kintről lövés hallatszik... Aztán egyre több és többféle szereplő szól bele a beszélgetésbe: nézők, színészek, műszakiak, Shakespeare-hősök, különféle szürreális alakok, emberek az utcáról... A szerző magányra ítélt művészként, új színpadi formák kitalálójaként, elkötelezett keresőjeként jelenik meg. A világ igazságtalanságának szószólója, és két dologtól retteg: a vak nézőktől, és a saját, színház iránti szenvedélyes szeretetétől. Egyre inkább úgy érezzük, hogy a szereplők szimbolikus figurák, a középkori auto sacramentalok allegorikus alakjai. Mintha az egész vita a szerző fejében zajlana le - a művészi alkotás létrejöttének folyamatáról.
"Luis Miguel Cintra friss szemmel közelít Lorca szövegéhez. Az előadásból gyönyörűen kirajzolódik a szerző finom és bonyolult világa, amelyet csodálatos színészi munka egészít ki. A szereplők élő örvényként töltik ki az Abadía színpadának minden szegletét" - írja az előadásról José Manuel de las Heras kritikus a La Tribuna de Guadalajara című lap hasábjain.
A(z) Katona József Színház előadása
Hozzászólások