„Chioggia. Ez a mi városunk. Szép város. Kedves város. Lagúnák,
tengerszag, sirályok, napsütés... Gyönyörű. Csak hát a mienk. S ezért
épp olyan, mint mi.”

Chioggiában a férfiak többsége a halászatból él. Hónapokat töltenek el a tengeren, míg otthon a nők aggódva várják őket. Ki a férjét, ki a szerelmét, ki a vőlegényét, esetleg a testvérét, s olyan is van, aki meg csak úgy általában várja... a férfiakat. A szomszédos családok az utcán élik az életüket. Munkával, énekléssel és az egymással való fecsegéssel próbálják elterelni a gondolataikat, és kitölteni a lassan eltelő időt. Persze nem minden férfi van a tengeren... s itt bizony elég csak elhinteni a féltékenység apró parazsát, s máris tomboló tűzvésszé válik a szerelem, a szenvedély, a bizonyosság és a bizonytalanság. S a hajó kiköt és a férfiak partra szállnak...

Mélyen emberi figurák és megannyi komikus „olaszos” élethelyzet Goldoni e méltán sokat játszott darabjában.

A(z) Miskolci Nemzeti Színház előadása