A Cabaret Voltaire egy századeleji, avantgarde művészkabaré volt Zürichben. E legendás mulató elsősorban az itt élő művészek találkozóhelyéül szolgált. De éppúgy megfordult itt a diák, a turista, a félvilági alak, a nemzetközi szélhámos, a pszichiáter vagy éppen a kém. A vastag füstben, egy népszerű sláger vagy a felkiáltások hangzavarában hirtelen feltűntek olyan alakok, mint a mongolos Lenin - akit mindig nagy csoport vett körül - vagy az asszír szakállú nagy táncos, Laban.
A produkció ezt a különleges légkört kívánja felidézni. Ám ez csak a kiindulópont, mert innen a mű eltávolodik, s egy furcsa utazást tesz: Zürichtől Berlinig, Párizson át Amerikáig, majd Budapesten keresztül a Balkánig. Végigutazzuk és közben megismerjük ?közelmúltunkat?, a XX. századot.
A megjelenítés eszközei mai környezetünket idézik. Az előadás ugyanis a mai világunk ellen való kétségbeesett kritika, jókedvű nihilizmusba ágyazva: humorral és groteszk módon. A rendezés szándékosan használja a dadaista eszközöket: a mechanikus táncot, a bruitista költeményt és a szimultán verset éppúgy, mint a bábokat, a maszkokat vagy épp a kizökkentés effektusait. Azonban a dadaizmustól nemcsak a formát kölcsönzi, hanem a tartalmat is, mert mindaz ma is különösen aktuális: az erkölcs, a közízlés, a hatalom, a poltika, és a háború ellen való lázadás.
A(z) Bozsik Yvette Társulat előadása
Hozzászólások