DART DSP - Head in the clouds - Choreographer: Maddie Hanson (Premier) DART - UKIYO - Choreographer: Blenard Azizaj

DART DSP - Head in the clouds (Premier):

Ez az alkotás a "Fej a felhőkben" című mű, amely potenciálisan Timothy Donelly "The Cloud Corporation" című művének szövegét tartalmazza, és amely az elme mozgását térképezi fel a gondolatokon keresztül. A mű egy látszólag hétköznapi ember belső képzelgéseit fogja feltárni egy vállalati környezet valóságában. A darab egy álomszerű képzeletbeli tér szétszedésének és a valóság színpadi rekonstruálásának a folyamatát fogja jelenteni; a díszletdarabok lecsupaszítása valami sokkal keményebbé és sötétebbé. Szeretném a mozgást eszközként használni a gondolkodás tudatosságának, a várakozásnak, az önvizsgálatnak a feltárására, és arra, hogy az elme hogyan működik.
hogyan értelmezi az elme a világot, és azt az elképzelést, hogy valaki a képzeletben él (visszahozza a földre). A narratíva középpontjában egy személy áll majd, de a táncosok az ő képzeletének szüleményei lesznek, felhőmintás jelmezekbe öltözve, akik eljátsszák ezeket a gondolatokat, és kölcsönhatásba lépnek vele a saját elméjében és belső tapasztalataiban.
A darabot mozgásközpontúnak képzelem el, amely fizikai frázismunkát, motívumalapú partnerkapcsolatokat tartalmaz, és csoportos, duett és szóló pillanatokon keresztül strukturált, hogy minden táncos a koreográfiai struktúrán belül létfontosságú darabként jelenjen meg.

DART - UKIYO

- UKIYO “ japánul lebegő, tiszta világot jelent. 

A japán buddhistáknak viszont ez azt jelenti: „a szomorú világ”. Ez egy mindent átölelő szó az élet, a szenvedés, a halál és az újjászületés végtelen ciklusára, ahonnan a buddhisták meg szeretnének menekülni.

A “UKIYO” egy olyan gyűjtemény, amely 8 táncos tiszta testét foglalja magában, akik az előadásukban a mozgásaik érzékiségét keresik, a fizikalitás elragadó és határokat nem ismerő feszegetésével. 

A darab a brutalitás, intenzivitás, érzelmesség verejtékező kohoja, amely néha bánatban, náha pedig reménnyel megtöltve zakatol a végtelenség felé. 

Ebben a kompromisszumot nem tűrő tempóban, az emberi testek kölcsönhatása egymással és a térrel, melyek együttes erővel az áttörést kutatják. Az áttörést, melyben a széttördelt elemek egy közös tájképpé egyesülnek. Ebben az egyesülésben a harc minden formája megmutatkozik: a legbelső terünk végeláthatatlan megfejtésének színterén. 

A helyen, ahol a küzdelem árán is, de megpróbáljuk elfogadni, amik és amik nem vagyunk. Ahol a halványuló emlékeink révén megkíséreljük megkeresni azokat a mesgyéket, amelyekben nem mertünk vagy nem merünk járni: a helyeken, ahol az emlékeink morzsái kísértenek bennünket.

A(z) Dart Társulat előadása