A mű 1957-ben jelent meg először Olaszországban. Nagy történelmi tablót ír Oroszország történelmének több mint négy évtizedéről, belefoglalva mindazt, amit "a művészetről, az Evangéliumról, arról, hogy hogyan illeszkedik az ember élete a történelembe, és sok egyébről" gondol.
Paszternák 1958-ban Nobel-díjat kapott érte, de nem vehette át. A szovjet hírközlő szervek két nap múlva reagálnak az eseményre. Egyöntetűen a Szovjetunió ellen irányuló politikai provokációnak értékelvén a döntést. Paszternák táviratban értesíti a Svéd Akadémiát, hogy nem fogadja el a díjat.
Külsőségeiben a múlt századi nagyepikához hasonlító lassú járású, nehézsúlyú úthenger-regényt írt, amely minden elér a maga kijelölte nagy időpályán, 1903-tól a második világháború végéig: ország-világrengető történelmi eseményeket, háborúkat, forradalmakat remek városi és vidéki tájképekkel, portrékkal, s közben az orosz gondolkodás eseményeit is, sorsukat, szerelmeket, családok történetét, mérhetetlen szenvedéseket és a lélek független örömeit. Mindezt egy jelképesnek mondható, jót-rosszat kemény kontúrokkal elválasztani tudó hős, Zsivagó doktor gondolkodásának, és magatartásának tükrében. Az ő szelíd, és konok egyéniségének a sugárzásában van a regény egyik szenzációja: a másságában. Mert hát ez a regény a közhiedelemmel ellentétben nem újsághír értékű szenzációkat szolgál. Mélyebb politikáról, és bonyolultabb szenzációról van szó.
A "zsivago" szó a régi orosz egyházi nyelvben azt jelentette: "élőt", s a filológusok ennek nyomán a regénnyel kapcsolatban rendszerint a következő részt idézik Lukács Evangéliumából:
"És mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. / És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbennének, íme két / férfiú álla melléjük fényes öltözetben: / És mikor ők megrémülvén a földre hajtják orczájukat, / azok mondának nékik: / Mit keresitek a holtak között az élőt?"

Morcsányi Géza

A(z) Győri Nemzeti Színház előadása