Én a szabadságot választottam

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

Néhány évvel ezelőtt újból intellektuális viták tárgyává lett a világ jó néhány pontján az ún. "Kravcsenko-ügy", miután 2009-ben megjelent John Fleming ideológiatörténeti bestsellere, az Anti-kommunista kiáltvány: négy könyv, amelyik meghatározta a hidegháborút, s miután 2008-ban egy lengyel kiadó - elsőként a volt kommunista blokk országai közül - jelentős sajtóvisszhang mellett, közreadta Kravcsenko vádirattal felérő önéletrajzát. Magyarországot azonban elkerülték ezek a viták - igaz, maga a könyv is. Mai aktualitásának oka viszont, ha úgy tetszik, épp ez a hiány: a Kravcsenko-ügy elfeledése, elhallgatása, zárójelbe tétele azt jelzi, hogy nem néztünk szembe teljes mélységében a II. világháború után kialakult történelmi helyzetünk azon kérdéseivel, amelyeket az 1946-os mű annak idején direkt módon felvetett, a szerző sorsa és a kötet utóélete pedig a maga tragikus fordulataival áttételesen, de nagyon világosan és kegyetlen egyértelműséggel megjelenít.

Viktor Kravcsenko könyvét nem véletlenül emlegetik együtt Arthur Koestler Sötétség délben című, 1941-es regényével: ezek a művek elsőként igyekeztek rádöbbenteni a világot a szovjet rendszer valódi lényegére, Kravcsenko pedig elsőként - Szolzsenyicin Gulág-jánál jóval előbb - adott hírt első kézből a szovjet lágerek világáról, a totális terror működésének nyers valóságáról. A könyvnek azonban ma nemcsak, sőt nem is elsősorban történeti - politika- és ideológiatörténeti - olvasata a lényeges, nem is a benne foglalt történelmi információk. Üzenete ma egészen más, mint a hidegháború kezdetén, tétje pedig - ha lehet - jóval nagyobb, mint a rendszerek közötti politikai-ideológiai állásfoglalás. Kravcsenko kérdése létkérdés: hogyan őrizhető meg és hogyan teremthető újra a "személyes szabadság emlékezete", a saját döntésre, a saját élet választására való képesség és felelősség kulturális tapasztalata olyan körülmények között, amikor egy totális rendszer mindezt kiiktatandó, szükségtelen rossznak deklarálja?

A(z) Maladype Színház előadása

Stáblista

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

5/10

Teljesen megértettem a mondanivalót, de rettenetesen unalmas monodráma.

Válasz

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

ÉN A SZABADSÁGOT VÁLASZTOTTAM---Balázs Zoltán---Maadype

Viktor Kravcsenko gyermekként csodálta apját, aki sztrájkvezérként állt a munkások élén az 1905-ös forradalom idején. Õ maga is vasgyári munkás lett, onnan emelte ki az Októberi Forradalom után egy még õszintén lelkes kommunista veterán. Mérnöknek tanul, vezetõvé válik, a proletárlétet felváltja az ötszobás nagypolgári luxus, az állandóan dugig telt fridzsiderrel. Az ukrajnai éhínség idején pártmunkásként rekvirálja el az utolsó szemig a parasztok gabonáit, látja a csontig soványodott gyerekeket, de az ideologikus hit elvakulttá teszi. Látja a nép, a cári idõknél mélyebb, nyomorát, a csinovnyikok, káderek féktelen diktatúráját, de munkája, sikeressége mindent feledtet.
Kravcsenko 807 oldalas önéletírásából Balázs Zoltán a legjellemzõbb részleteket választotta ki, heves szenvedéllyel vágja arcunkba a döbbenetes tényeket. Gyorsan beszél, szinte szétrobbantja a düh és keserûség. Mert az önámító mondatok mélyén már ott lapul a kétely, a régi igaz bolsevikok, így apja figyelmeztetõ szavait sem lehet elhessegetni. Elkezdõdnek a koncepciós perek, sorra végzik ki a forradalom vezetõit, Sztálin a legfrissebb ifjú káderekre építi rémuralmát. Mindenki besúgó, karriervágyból, vagy kényszerbõl, szerelmérõl is kiderül, környezetében is minden második az. Nagy ideálja, az emberi arculatú Buharin is bevallja, az imperialisták ügynökeke, kém és áruló. Kravcsenko is sorra kerül, tizennyolc
hónapon át/!!!/, naponta kihallgatják, gyötrik, kínozzák, valami égi szerencsével megússza, de vakhite végkép megrendül.
A borzalmak szennyes áradatát Balázs Zoltán közvetlen kiszólásai, váratlan megállásai enyhítik, ránk néz, kérdez, egyes részeket rövidítve foglal össze, egyetlen pillanatra sem veszíti el a hallgatósággal való élõ kapcsolatot. Kell is ez nagyon: az NKVD-s, ÁVH-s vallatófények megtörik gõgös ellenállásunkat, majdnem összeroppant a kiszolgáltatott félelmek dermesztõ atmoszférája. Amit a Sötétség délben olvasása közben éreztünk, de itt most egy "szabadlábon", ipari vezetõként dolgozó elit-ember vallomásával szembesülünk. A lepaktálás Hitlerrel, a fin n háború, fél Lengyelország és a Baltikum bekebelezése a végsõ csapás, hõsünk a háborúban már nem a szovjet rendszerért harcol, szülõföldjét, népét védi. Amikor továbbképzésre, azaz kémkedni küldik az USA-ba, kinyilatkoztatja, hogy a szabadságot választja.
Könyve 1946-ban jelenik meg, akkor még szerettük a nácikat legyõzõ Szovjetuniót, nem jelent meg, késõbb indexre került, így most 70 év késéssel ismerjük meg. El kell olvasni, megjelentette a Maladype, sajnos, idõszerû figyelmeztetés is: számos jelenség nagyon is hajaz jelenünk formálódó rendszerére.
Balázs Zoltán heroikus vállalkozása, a könyv megtalálása, színre vitele, lenyûgözõ szuggesztivitású elõadása az évad egyik legfontosabb színházi-közéleti eseménye.

Én a szabadságot választottam

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon