Én, Károli Gáspár

monodráma, magyar, 2008.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Először regényt írtam a bibliafordító prédikátorról "Megszámlálta futásodat" címmel, később abból "emeltem" ki a monodrámát. Mintha maga a hősöm, Károli Gáspár akarta volna így, hogy minden regényes "mellékösvényt" kerülve egyetlen nagy monológban mondhassa el annak a négy esztendőnek a történéseit, amíg élete főművén a teljes Szentírás magyarra fordításán munkálkodott. Most már én is úgy érzem, hogy Károli megidézéséhez ez a vallomásos forma a kifejezőbb. A regény távolságtartásával szemben itt módjában áll megosztani velünk a gondolatait, vívódásait, láttatni hitének erejét, hogy ezáltal a ma embere is meggyőződhessen egy korszakos jelentőségű vállalkozás egyedi voltáról. Hiszen csak gondoljuk el, hogy egy ötvenhét éves ember - abban az időben ez már nagyon is "szépkorúnak" számított - szánja el magát egy olyan "szellemi Himalája" meghódítására, amire előtte senki nem volt képes. És teszi ezt mindössze négy esztendő alatt segítőkkel ugyan, de nagyrészt önmagára és Isten megtartó kegyelmére hagyatkozva én Károli Gáspár. Igen, ezért is adtam monodrámámnak ezt a címet, mert ebben a nagy tettekre hivatottak magánya is fellelhető, de ebben az esetben kettős jelentéssel is bír. A személyes névmás kikerülhetetlenül rám is vonatkozik, mint eddig megírt minden történelmi drámámnál. Mert megidézhettem én Méliuszt, Szencit vagy akár IV. (Kun) Lászlót, csak úgy tehettem, ahogy én láttam és elképzeltem őket. Ezek az egyszer élt emberek - beleértve Károlit is - általam mozdultak újra élővé az alkotás különös metamorfózisán keresztül, ezért mindegyikükben ott vagyok én is. De csupán észrevétlenül. Mert ha a néző a monodrámát látva és hallva úgy érzi majd, hogy ilyen "is" lehetett Károli Gáspár, akkor már csak ő van ott és író ennél többet nem érhet el.

A(z) Csokonai Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. február 27., Csokonai Színház

Stáblista

Hozzászólások