1. Mickey – Nicsak, ki beszél! (1989)

Vicces belegondolni, hogy Bruce Willis a Die Hard 1988-as megjelenése után szinte rögtön - amikor már mindenki rádöbbent, hogy ez az ember akciósztárnak született - feltűnt John Travolta és Kirstie Alley vígjátékában is, ahol a főszereplő kisbabának, Mickey-nek kölcsönözte a hangját. A magyar nézőknek ez a szinkron miatt nem feltétlenül tűnhetett fel: azonban ha a születésnap alkalmából Bruce Willis-maratont tartanánk, mindenképp érdemes felvenni listánkra a Nicsak, ki beszél! feliratos verzióját is.

2. James Cole – 12 majom (1995)

A 12 majom máig túl sok szeretetet és rajongást kap ahhoz, hogy kifejezetten alulértékelt filmnek nevezzük. Viszont érdemes kitérni arra, hogy Bruce Willis itteni alakításában jóval több van, mint amit első pillantásra észrevehetünk. A híresen különc Terry Gilliam rendező ugyanis a forgatás előtt egy listát adott át neki, amelyen felsorolta Willis klasszikus manírjait, színészi eszközeit (köztük a kemény, acélos tekintettel való farkasszemezést), és közölte vele: ezek közül egyiket sem alkalmazhatja a filmjében. Remek ötlet volt: Willis időutazó karaktere a filmben ugyanis szinte végig – a színészre általában nem jellemző módon – kiszolgáltatott, zavarodott és védtelen szerepben botladozik. Ezt pedig hatásosabban tudja úgy átadni, hogy nem nyúl egyetlen olyan eszközhöz sem, amit általában nagy magabiztossággal szokott használni.

3. David Dunn – A sebezhetetlen (2001)

Amikor Bruce Willis és M. Night Shyamalan közös munkái kerülnek szóba, általában aránytalanul sokat beszélünk a Hatodik érzékről A sebezhetetlen kárára. Pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen remek, diszkréten fájdalmas és elhivatott alakítást nyújt Willis a szuperhősségét elfogadni próbáló David Dunn szerepében. Nem meglepő, hogy még Quentin Tarantinónak is ez a kedvenc alakítása Bruce Willistől.

4. Sonny Truelove – Alpha Dog (2006)

A hírhedt, valóságban is megtörtént túszejtést feldolgozó Alpha Dog nem egy világmegváltó mű, azonban több okból is hangsúlyosan alulértékelt. Nick Cassavetes filmjében számtalan olyan színész tűnik fel, aki csak ezután vált igazán ismertté, köztük Emile Hirsch, Ben Foster, Anton Yelchin, Olivia Wilde, Amanda Seyfried, valamint Amber Heard. A veteránok pedig elképesztően nagyot mennek: Bruce Willis a túszejtő apját, Sharon Stone a túszul ejtett srác anyját játssza. Willis egyszerre vicces és ijesztő a szervezett bűnözés világába is bekötött marihuánadílerként, aki a saját fiának is teríti a drogokat.

5. Muldoon – Terrorbolygó (2007)

A Terrorbolygóban gyakorlatilag minden egy nagyon jó vicc, ahogy Bruce Willis alakítása is. A színész szinte önmaga paródiáját hozza: egy túltolt, macsó katonát alakít, aki a film gonosztevőjének szerepében keseríti meg a főszereplők és a bolygó életét, miközben a szó szoros értelmében lerohad a bőr az arcáról. Willis alakítása pont azért vicces, mert a színész nem akar vicceskedni: teljes komolysággal és szigorral hozza a karikaturisztikus gonosz szerepét, amellyel mágnesként vonzza be a figyelmünket.

6. Duffy Sharp – Holdfény királyság (2012)

Miután Bruce Willis akciósztárként is befutott, egyre kevésbé lehetett az “elbűvölő” jelzőt használni alakításaira. Azonban Wes Anderson értő dirigálása miatt 2012-ben ismét le lehetett írni ezt a szót a veterán színészről. Willis itt is zsarut játszik egy mellékszerepben, ám a megszokottnál sokkal kisebb tétekkel: egy álmos kis sziget öregedő, szemüveges rendőrkapitánya, akinek legnagyobb ügye az, hogy két szökevény gyereket próbál befogni a film során. Emellett kap még egy diszkrét, ám szívhez szóló romantikus szálat is, szóval tényleg lehetetlen nem imádni.

7. Frank Minna – Árva Brooklyn (2019)

Willis világi cimborája, Edward Norton rendezőként, íróként és főszereplőként is jegyzi ezt a méltatlanul elfeledett gengsztersztorit, amelyben még Willem Dafoe és Alec Baldwin is nagyot játszanak. Bruce Willis a film elején tűnik fel egy kicsi, ám roppant fontos szerepben: emberközeli, meglepően baráti módon alakítja az '50-es évekbeli New York-i alvilág egy fontos alakját.