Színház

Énekes madár

előadás, magyar, 2007.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Egyfajta idő feletti, zárt világban játszódik a történet, konfliktusai ennek belső viszonyaiból születnek. Az idősödő vénlány testvérpár, Gondos Eszter és Regina maga gazdálkodik, küzd a falu előtti megbecsülésért, amelynek "koronája" a férjhez menetelük lehetne. De sem Bakk Lukács, sem Préda Máté nem szerelmes, s emiatt halogatják az esküvőt hosszú évek óta. A férfi-nő csaták, a látszat kikényszerítette találkozások keserű, néha durva szópárbajba torkollnak. Ezekben a dialógusokban még fel-feltűnik a székely góbé tréfás kedve, helyzetkomikumra fogékony alkata, de szó nincs "szivárványos" világról, játékos idillről. A keresztény világkép tükröződik. A szereplők szociális, tanult viselkedésében tükröződik a keresztény kultúra, de nem hatja át őket a szeretet és türelem, féltve őrzött tartásukat folyton megtöri ösztöneik és elfojtott vágyaik kirobbanása. Ennek forrása a zárt világban még élő archaikus-mitikus szokások ismerete, a szerelmi bűbáj, a szerelmi rontás alkalmazása, amelynek nagy tudója Kömény Ignácné. Az ő alakjában tapasztalhatjuk meg ennek a világnak kettősségét, zavaró ellentmondásosságát. Mert ha ő, a népmesékből is ismert áldozatos anya a tudója és kínálója ezeknek a rontó-gyógyító praktikáknak, akkor nem tűnik váratlannak a telihold idején kirobbanó katasztrófa sem.
A világ duális természete nemcsak a kishúgukat szeretet nélkül, de tisztességesen felnevelő vénlányok irigységében, keserű játszmáiban érzékelhető, de a folyton leselkedő Kecske-boszorkány is jelzi, hogy a dolgok bármikor átfordulhatnak a rosszba, pusztítóba. A házaspárrá nem váló öregedő leányok és legények szembesülnek a fiatal generáció, Magdó és Móka életigényeivel. Tisztaságuk, szépségük, és természetességük aktivizálja mindannyiukat. A vonzás-taszítás és a birtoklási vágy egyre nyersebben, egyre agresszívabban hatja át a felgyorsuló eseményeket. Megállítható-e az erőszak, valósággá válhat a Göncölszekéren a Tejútra emelkedő szerelem álma?

Tamási Áron 1933-ban született darabja, népi játéka kísérlet a hagyományos konfliktusos dráma és a mitikus-szakrális dráma ötvözetére. Törekvéseiben rokonítható Garcia Lorca színpadi világával. A konkrétan értelmezhető társadalmi keret háttérbe szorul a szürreális, látomásos megoldással szemben, amelyben felmagasztosul a pusztuló szépség. A színmű gondolati-dramaturgiai összetettsége kihívás és lehetőség az alternatív társulat számára a szakrális színház jelrendszerének újraalkotásában.

A(z) Pécsi Harmadik Színház előadása

Stáblista:

Szereplők

Gondos Regina (vénlány)
Gondos Eszter (vénlány)
Gondos Magdolna (fiatal lány)
Bakk Lukács (vénlegény, Eszter vőlegénye)
Préda Máté (vénlegény, Regina vőlegénye)
Kömény Móka (fiatal legény)
Kömény Ignácné (Móka anyja / Boszorkány)
Katolikus pap (Dobos ember - Vörös András)

Hozzászólások