A bűntényt pár évvel azelőtt követte el egy erősen zavart elméjű fiatalember, s az mélységesen megbotránkoztatta a helyi bíróságot. Végső soron nem volt rá semmi logikus magyarázat.
Pár hónapra rá barátom meghalt. Sem arra nem volt már módom, hogy a hallottaknak utánajárjak, sem arra, hogy őt kérjem meg, tudjon meg az esetről többet is. Se nevet, se helyet, sem időpontot nem említett. Nem is hiszem, hogy tudott volna. Mindössze annyi ténynek voltam hát birtokában, amennyit ő mondott el a szörnyű esetről, de hangulata így is megfogamzott bennem. Ekkor már pontosan tudtam, hogy a magam módján kell magyaráznom. Létre kell hoznom azt a gondolatvilágot, amelyben a tett érthetővé válik.
Az Equus valamennyi szereplőjét és minden mozzanatát én találtam ki, csak a bűncselekményt magát nem: de még azon is módosítottam, hogy az általam helyesnek vélt színpadi arányoknak megfeleljen. Most már örülök, hogy nem ismertem a megtörtént eset hiteles részleteit, hiszen az érdeklődésem egyre inkább más területek földerítésére irányult. Mikor a darabon a végső simításokat végeztem, nagy szerencsémre egy kiváló gyermekpszichiáter tanácsait és szakmai útmutatását vehettem igénybe. Az ő révén próbáltam a történet hitelét naturalisztikusabb értelemben is megőrizni. De az is világossá vált, hogy pszichiáter hallatlanul sokféle van, a mind hallatlanul sokféle módszert és technikát alkalmaz. Martin Dysart egyszerű kórházi orvos. Érte nekem kell viselnem a felelősséget, mint ahogyan a betegéért ő viseli.
/Peter Shaffer/
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások