A folyamatosan szűkülő-táguló színpadtérben pedig emberek bukkannak fel, élőben és vetített képen, beszélnek és énekelnek, történeteket mondanak, a saját(?) történetüket. A történeteket nem köti össze semmi. A történetek hősei valószínűleg nem is találkoz(hat)tak. Egyikük a jelent meséli, a másik, mintha a bizalmasának vallana a múltjáról?És már mi is azt érezzük, hogy felcsaptunk egy fotóalbumot, a helyzetek, ismerősek, a a képen szereplő személyek nem. És mégis, milyen közük lehet egymáshoz? Milyen az, ha olyasvalakivel találkozunk, akinek az élete, a története nem fontos, nem különös, nem érdekes a számunkra? Hogy van az, hogy valami nem fontos, nem különös, nem érdekes és mégis az?
Kicsoda Eszter Salamon? A külföldön hatalmas ismertségnek, elismertségnek örvendő táncos/koreográfus? Ebből a darabjából talán ez is kiderül. És akkor...
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások