Vendég - Szalay Kriszta:
Bármelyik színház társulata megnyalhatná utána a tíz ujját. Ő saját magára szervez társulatot, magukra ír darabot. Miközben lélegeztető gépre gyűjtött a László Kórház gyerekosztályának, létrehívott két alkalmi színházi társulatot is: a Páb-ot és a Komedi franc ez?-t. Feladatokat szabott magának, mert kevesellte a rászabottakat. Játszótársakat verbuvált maga köré.
Elszántan próbálja összefésülni a magánéletét, a színházival. Nincsenek külön életei. Ő, Szalay Kriszta színésznő, akinek gyerekei vannak, férje, gondjai, lelkiismerete. A színháztól is azt várja el, amit az életétől. Legyen felelőse minden kimondott szónak. Ír, játszik, rendez, szervez, pályázik. Több csatornás életet él. Többnyire szélcsatornákban. Így választotta.
Évek óta játssza saját színpadi adaptációját, az Ötödik Sally-t, megismertetve a nézőket a skizofrénia bugyraival.
Színészi feladatául vette azokat a köz-lelkiismeret furdalásokat, amelyeket a társadalomnak kellene éreznie a mellőzöttek érdekében.
Most az " ...és a nyolcadik napon" című, általa írt és férje, Cserna Antal által rendezett darabban egy down-szindrómás kamasz fiúval játssza el az életet. Mert Szalay társa a színjátékban Botond, a tizennégy éves kiskamasz. Arcán, az eggyel több kromoszóma okozta félreismerhetetlen jegyek. Feszült figyelemmel szegődik a darabbéli mama kisfiává. Átélése több mint színjáték. Teljes feloldódás és bizalom. Másfél óra munka a nézőknek az, ami Botond családjának, édesanyjának tizennégy év. Színházi gyorstalpaló tolerancia iskola. Elfogadás-tan, nyitottság-képző.
Mivé lesznek a színházban ülő szipogó nézők, amikor kilépnek az utcára?
A(z) Centrál Kávéház előadása
Hozzászólások