Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Fácántánc

színmű, 1 felvonás, 105 perc, magyar, 2015.

+ 5 kép

+ 9 kép

Értékelés:

20 szavazatból

Szerinted?

8 hozzászólás

"Nehéz a sorsa szegény árvának
Ritka a vígság, sűrű a bánat.
Nincsen szülője, nincs nagymamája.
Csak igazgatója, állami gyámja.

Az török hordák megveretének,
De nem mi vertük, hanem a Német.
Mégiscsak bíztunk a szép jövőben,
Ezerhatszázban, s kilencvenötben."

A(z) Pintér Béla és Társulata előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2015. október 24., Pintér Béla és Társulata

Stáblista

Szereplők

Roszik Hella

Erzsi néni

Tokai Andrea

Gabi néni

Stefanovics Angéla

Huzál Gyöngyi

Thuróczy Szabolcs

Abu Hajdár

Fáncsik Roland

Kaló Péter

Szabó Zoltán

Pörőczy Szabolcs (Pötyi)

Szakács Zsuzsa

Gazsó Nelli

Pintér Béla

Andreas von Bruckner / Szelim Pasa / Hajván

Alkotók

zenei munkatárs: Krausz Gergő
jelmeztervező asszisztens: Kiss Julcsi
író: Pintér Béla
rendező: Pintér Béla
jelmeztervező: Benedek Mari
dramaturg: Enyedi Éva
hang: Belényesi Zoltán
fény: Varga László
technika: Tamás Gábor
rendező munkatársa: Hornyák Dóra Nagy Krisztina

Hozzászólások

5/10

kicsit sok benne a ripacskodás, a gagyi elem

Válasz

10/10

Fantasztikus elõadás.
Többen a Titkainkkal hasonlítják össze, nekem annál jobban tetszett, ötletesebb és meghökkentõbb.
A 3 újonc helyett jobb lett volna, ha társulati tagok alakítják a szerepeket, de így is remek!

Válasz

4/10

Nem bánom, hogy elmentem erre a darabra, de nem értem az elõttem szólókat: ez a produkció nem kevésszer hajlott gagyiba.
Értem én az üzenetet, meg voltak is benne ötletek, de Pintér Béla szintjéhez képest ez elég gyengére sikerült.
Egyrészt mindig kockázatos fiatalokat bedobni, és ez szerintem most nem is jött be, de Thúróczy és Stefanovics sem hozta azt a szintet, amit más darabokban igen (Titkaink, Gyévuska, Kasiers TV,... stb.). Ezt azonban nem is lehetett elvárni, mert a szerepek nem voltak jól megalkotva, ebbõl érzésem szerint kb. ennyit lehetett kihozni. Tokai és Csákányi persze tetszett, de a darab cselekményének "fordulatai", csapongásai engem kifejezetten irritáltak, sokszor elnagyoltnak, elkapkodottnak éreztem õket.

Komolyan nem értem, hogy lehet egyáltalán összehasonlítani ezt a Titkainkkal, vagy a 42. héttel, de még a többi darabhoz képest sem tudom elhelyezni. (Mondjuk nem láttam a Sehova kapuját, amirõl barátaim azt mondták, hasonlóan gyenge volt...)

Nem baj, a következõ biztosan sokkal jobb lesz! :)

Válasz

9/10

jav.elõzõt:

...És SZEMBEN AZZAL, amit a legtöbben állítanak: igenis van katarzis!

Válasz

9/10

Másik Pintér Béla-produkció kapcsán már írtam: a Titkainkkal olyan magas (más társulatoknak ma elérhetetlen, de számukra is alig elérhetõ) mércét állított fel az író-színigazgató-rendezõ-színész, amit nem lesz könnyû felülmúlni ... megközelíteniük azonban ezúttal ismét sikerült. A kritikákat, beírásokat olvasgatva, a negatív megállapítások nagy részét igenis cáfolnom kell. Jóval több ez mint "fergeteges blõdli", éppenséggel n e m a "70-es éveket" idézi, nagyon is napjainkat, igenis súlyos történelmi látlelet, igenis van mögöttes tartalma annak, amit ábrázol, igenis minden belefér, ha kissé zsúfoltan is. És amit a legtöbben állítanak: igenis van katarzis!
Az együttes gépezete újólag hibátlanul mûködik, a keserédes élmény úgyszólván maradéktalan.

A bemutató idején, pontosan három hónapja még nem volt tudható, hogy napjainkra a darab "tárgyát képezõ" (köz)oktatásügyben minden felbolydul, ami fásult napjainkban, rosszkedvünk sokadik telén egyáltalán felbolydulhat. "Fortélyos félelem igazgat" nyilatkozta valaki egy miskolci gimnázium nyílt levelére reflektálva...és rövid idõ alatt nagy hírû oktatási intézmények sokasága, aláírók tízezrei csatlakoztak a nyílt levélben írtakhoz. Valami megmozdult.

(El)várható-e több egy színházi produkciótól mint az, hogy napjaink egyik legkínzóbb, széles körben legerõsebb indulatokat kiváltó "ügyéhez" nyúltak hozzá, akarva-akaratlanul is ragyogó idõzítéssel...és persze ragyogó kivitelben?! Õk megtették a magukét, a maguk = mûvészi eszközeivel. A többi az "embereken": a pedagógusokon, növendékeken múlik...r a j t u n k múlik.

10/9: mert 10/10 a Titkainké :)

Válasz

10/10

Pintér Béla új darabja az oktatásügyön keresztül mutatja be napjaink összes hazugságát, melyekrõl persze az is kiderül, hogy nem feltétlenül újkeletû hazugságok. A kor 1695, a helyszín a török (nyugat általi, vagyis nem saját erõbõl történt) kiûzetése után vilajetibõl "nyugatszentületûvé" vált nevelõintézet és szakmunkásképzõ. Ahol a régi és az új igazgatók is diktátorok, az alattvalók pedig itt is, ott is érdekvezérelte gerinctelen talpnyalók. A látlelet pontos, az elõadás szórakoztató - na de hol megoldás, hol a katarzis? Akármennyire is direkten politizáló a darab, a választ magunktól és nem a színháztól kell várnunk. De jó, hogy görbetükröt állít - akkor is, ha az ábrázolt események még túl közeliek a távlatos megítéléshez - mert különben azt gondolhatnánk, így volt és így lesz ez a hazug világ mindig. Volt már jobb PB, de az új tagoknak mindenképp jó belépõ!

Válasz

FeHér ElpHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

FÁCÁNTÁNC---Pintér Béla---Szkéné

Pintér Bélá-t önmagához mérjük, ez a darab erõs helyezett az eddigiek középmezõnyében. Fontos a téma, pompás a koncepció: az oktatás helyzet cikk-cakkjai történelmi távlatokban, török hódoltság, labanc függés, vérgõzös muszlim visszatérés.
Csákányi Eszter belépõje Benedek Mari pávaszintû fácántollazatos fejdíszében grandiózus, metszõ hangja, manipulátori viselkedése, igazgató-diktátori tánca bõdületes felütés. A diákok, Szabó Zoltán, Szakács Zsuzsa és Krausz Gergõ kiszolgáltatottan vergõdnek a pedagógiai gulágban, csimbókos hajzatával Thúróczy Szabolcs szolgálja az éppen uralkodó,
bármilyen hatalmat. Váratlan a rendszerváltás, de a vezetés alkalmazkodása tökéletes, semmi sem fenyegeti, a a közelgõ igazgatóválasztáson csak férfi választható.
A Pintér Béla Társulat 15 év alatt szüntelen változásban tudott mindig megújulni. Az alaptagsághoz a darabok igényeinek megfelelõ új erõk csatlakoztak, az alternatív szcéna, majd a HOPPart, a dezertõr kõszínháziak és a bezárt teátrumok hajótöröttjei. Szamosi Zsófia, Friedenthál Zoltán, Stefanovics Angéla! Micsoda névsor!!!
És most Tokai Andrea Temesvárról, aki nõi létezése után, vakmerõ, metamorfózissal talpig férfiként szerzi meg a csúcsvezetõi fejdíszt. Pillanatok alatt feledjük elõéletét, egyáltalán nem lepõdünk meg, mikor hitvesi ágyba vonszolja egyik diákját. Letaglózóan karizmatikus, ellenállhatatlan színész/nõ/, óriási nyeresége a hazai színházi életnek.
Három jelenésében Pintér Béla találó karakterrajzzal hálálja meg írói léte önadományát, De hátra van még az utolsó csavar. Lázadó tanulóból zsarnokpalántává lép elõ az elsöprõ szuggesztivitású Stefanovics Angéla, kormányok jönnek, rendszerek buknak, forr az alvilág bús tengere: az iskola õrzi börtön-arculatát, bárkit, bármikor kiszolgál, szûkagyú rabszolgálkat gyárt társadalmi rendelésre.
A mondanivaló, a felháborodott üzenet élteti az elõadást, az együttes, a kiválóan beilleszkedõ fiatalokkal nagyszerûen muzsikál. Katarzis nincs, élmény van, ilyen egy jó közepes Pintér Béla opusz, amely más színházakban tíz év legjobbja lenne.

Válasz