Az erdő az emberben rejtőző, ám nagyon is élő természet analógiája. Magában hordozza mindazt, ami homályos, sejtelmes, titkos vagy titokzatos, rejtett, ismeretlen, tudattalan, gyakran rémisztő, mindezek ellenére mégis rettenetesen vonzó. A szexualitástól, a férfiaktól, a valós élettől való félelem, ugyanakkor az ezzel egyirányú kíváncsiság a serdülő lányban feszültséget okoz, amit meg kell értenie, fel kell oldania.
Piroskának át kell mennie az erdőn. A farkas az ember ősi, civilizálatlan, állati vonásait hordozza. Morál nélküli. Ha éhes, eszik; ha vágyai feltámadnak, közösül. A vadász józan, tudatos, viselkedése emberi. A megmentő, hősies, törvényes gyilkos. Az emberben rejtőző állat ítélő angyala. Az ő szemében minden farkas egyformán bűnös.
A(z) Artus előadása
Hozzászólások