A Pécsi Ildikó Színtársulat zenés vígjátéka.

A Fekete Péter egy romantikus mese, balszerencsés fiúval, akit mindenki kihasznál és kinevet, de persze őt is utoléri a szerelem. A színdarab 1943-ban íródott, amikor a háború küzdelmein csak a humorral átszőtt meseszerű valóság segíthetett át. És most, majd 80 év után ismét kissé hasonló életet élhetünk át a világban. Most is mindenki szeretné pár órára elfeledni az elmúlt időszak gondjait, vidám és bizakodó lenni, sírva nevetni, örökzöld slágereket dúdolni. A Fekete Péter épp ezt a gondtalan felüdülést nyújtja a közönségnek.

A pechsorozatairól ismert főhős, Pierre Lenoir sok mindenért felelős: miatta zuhan a tőzsde, dől be az ingatlanpiac, ám a sármos és pénzhajhászó tőzsdecápa épp az ő balszerencséjére alapít vállalatot. Kihasználja egy szerencsétlen ember sorsát, amiből pénzt tud csinálni. De biztos, hogy csak Fekete Péter ilyen peches az életben? Nem lehet, hogy még az erős és magabiztos embereknek is van gyengeségük, csak azt maximum jól tudják leplezni? De természetesen a helyzet nem ennyire drámai, hiszen egy zenés vígjátéktól elvárható, hogy jelentős hangsúlyt fektessen a szerelemre is. A fordulatokban bővelkedő történet során egymást követik a bonyodalmak, a végtelenségig összekuszálódnak a szálak, végül mégis mindenki megtalálja a párját, s vele boldogságát.

A vidám történet mellett felcsendülnek a legszebb és legismertebb Eisemann- slágerek is, mint a Fekete Péter öcsém, a Szerelmehez nem kell szépség, a Lesz maga juszt is vagy a Holdvilágos éjszakán.

Zenekar:

Soós Gabriella: zongora, zenekarvezető

Dezső Piroska: hegedű

Botrágyi Károly: trombita

Berkó Domon: klarinét, szaxofon

Csapó Krisztián: harsona

Grünvald László: basszusgitár

Kiss István: dob

Tánckar: Gubcsi Anna, Dolányi Réka, Sebők Melinda, Sepsi Réka, Tibold Eszter, Virágh Gyöngyvér, Petró Alíz

Játékmester: Pécsi Ildikó †