Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színház / másodéves magiszteri színészosztály előadása.

A Grimm-testvérek nyomán.

Sok mesében olvashatunk olyan hősökről, akik szükségét érzik, hogy megtanuljanak félni. Történeteik fokozatosan formálják pszichénket, elősegítik tudatunk fejlődését: ahhoz, hogy érett személyiséggé váljunk, a végső fázisban fel kell számolnunk elfojtásainkat. El kell fogadnunk, hogy a félelem szükségszerű, mivel felkészít minket olyan helyzetekre és eseményekre, amelyek magasabb idegi aktiválást igényelnek. Gyermekkori szorongásaink javarészét felnőttkorra már legyőztük, de akadnak olyanok, amelyek gyökeret vetnek bennünk, amiket nem igazán vagyunk képesek kezelni, s inkább beletörődünk, mintsem tegyünk ellene. Aki azonban szabadságra és magasabb szintű önmegvalósításra tör, nem lehet rabszolgája sem az ösztön-énnek, sem a felettes-énnek, mozgásba kell hoznia védekező képességét, amely fennmaradását biztosítja. Ehhez a folyamathoz olyan történetekre van szükségünk, amelyek életvitelünk legfontosabb kérdéseihez adnak útmutatást és előtérbe helyezik személyiségünk árnyoldalait is.
Balázs Zoltán rendezése a Grimm-mesékben rejlő nyers erőt és kiterjedt fantáziavilágot veszi alapul, a tudattalan asszociális aspektusaira fókuszál. A mesék infantilis projekcióit az emberi viselkedés modelljeiként interpretálja, amelyek – ahogy Mircea Eliade fogalmaz - értelmet és értéket visznek az életbe. A mesetöredékekből inspirálódott típus-játék, amely a legelképesztőbb találkozásokat is fesztelen, hétköznapi stílusban adja elő, az én integrációjának folyamatát mutatja be, a játszók Énképének szimbolikus újjászületését. Az önmegvalósításért folytatott küzdelem beavatási procedúraként is értelmezhető, amely során a nézők megfigyelhetik, hogy a szereplők milyen viszonyba kerülnek saját álmaikkal és vágyaikkal, hogyan kezelik a problémáikat. Az előadásban megfogalmazott színpadi koordináták a kaleidoszkóp-szerű történetet nem a külső valóság terébe és idejébe helyezik el, hanem egy sajátos lelkiállapotba, ezért ahhoz, hogy a több szálon futó cselekmény elnyerje a maga fontosságát, szükség van a nézők asszociációira is. Megmártózva az előadás sajátos atmoszférájában a közönség számára feltárul a tudattalan anyagok világa, melynek tartalma egyszerre rejtélyes és ismerős, sötét és lenyűgöző, egyszerre kelti bennünk a legvadabb szorongást és a legnagyobb reményt.

Zenei vezetők: Bajkó Edina és Vincze Erika

Játsszák: Adorjáni Nagy Zoltán, András Gedeon, Bajkó Edina, Barti Lehet András, Becsey-Imreh Noémi, Jancsó Előd, Kovács Kata Milla, Pascu Tamara, Vajda Boróka, Vincze Erika