Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy világ.
A világban sok ország. Az országokban sok ember.
Ebben a világban mindenki szép, gazdag, sikeres és boldog akart lenni.
Ebben a világban mindenki főhős volt.
Ebben a világban mindenki meg akarta mutatni a többieknek, hogy főhős.
Ebben a világban minden úgy volt kitalálva, hogy ők főhősnek érezzék
magukat.
Ebben a világban királylányok és királyfik száguldoztak össze-vissza a vágyva-
vágyott boldogság után.
Napra-nap vándorútra indultak, azt remélvén, hogy meglelik a varázslatot, az
aranytojó tyúkot, az égig érő paszulyt, a fele királyságot.
De nem találták.
A királylányok és a királyfik ezért nagyon boldogtalanok voltak – bár legtöbbjük
erről nem is tudott, annyira meg akarták mutatni maguknak/másoknak, hogy
ők mennyire boldogok.
Ez a világ őrülten száguldott a pusztulás felé.
Ebben a világban már nem gyógyítottak a mesék.
Ebben a világban meghalt a varázslat.
Egyszer volt, hol nem volt...
„A mesékben minden benne van: minden, ami volt, van és lehetne.” (Boldizsár Ildikó: Meseterápia)
Az előadásban a kortárstánc nyelvén „írunk” felnőtt mesét.

A(z) Pataky Klári Társulat előadása