Férfitest, Agresszió, Irónia

Vannak előadások, amelyek felejthetetlenek, emblematikusak, időtlenek. Ez pont ilyen.
 
A Fiúk Frenák Pál a nemek szerepét és azok viszonyrendszerét vizsgáló trilógiájának első és legnépszerűbb darabja. 2006-ban elnyerte a Lábán Rudolf-díjat, 2008-ban a Duna Televízió filmet készített belőle, 2011-ben pedig Frenák lett az évad legjobb alkotója. Kegyetlenül érzéki, költőien könyörtelen, lenyűgöző kötéltánc.
 
A Fiúk különös tükröt tart elénk. Túl azon, hogy megmutatja a férfi test szépségét, közelről tanulmányozhatjuk a férfiúi természet alaptípusait: így látjuk például a Macsót, a Nárciszt és a Herkulest. Frenák váltakozva jeleníti meg a gyűlöletet, az ostoba követelőzést és a figurák közt fennálló, törékeny erőegyensúlyt. Radikális vízióját átitatja az emberi kapcsolatok reménytelensége. A férfi szexualitást különböző nézőpontokból vizsgálja, eredetét, a tudattalanban rejlő forrásait kutatja. A Fiúk térben is érzékelhető alászállás a személyiség gyökereihez, az ösztönök világába.

A(z) Frenák Pál Társulat előadása