Galilei élete

előadás, magyar, 2016.

Értékelés:

14 szavazatból
Szerinted?

Brecht talán legszemélyesebb darabja a Galilei élete. Mért? Mert Galilei a kíváncsiságot testesíti meg. "Tudnom kell" - mondja kicsit szégyenkezve, védekezőn, amikor éppen tönkreteszi a lánya boldogságát, és az inkvizíció tiltása ellenére újra kísérletezésbe fog, hogy bebizonyítsa: a Föld forog a Nap körül. Személyes a "tudnom kell" gyötrelmes, és örömteli szenvedélye, a kételkedés saját eredményeiben is, a kísérletezés kudarcokkal teli hétköznapi robotja, a saját és mások életével való hazardírozás, a kisebb-nagyobb csalások, ravaszkodások és megalkuvások, és az ezekkel való szembenézés fájdalmas és kellemetlen józansága. És személyes az élet adta örömök tisztelete, legyen az evés, ivás, jó könyv, szép vers, új gondolat, a humor, bölcs irónia és a keserű önirónia.

A Galilein, mint majd minden darabján, folyamatosan dolgozott Brecht: 1938-1943 között, és azon is túl. Az utolsó változtatást Hirosima után tette meg. Galilei tanítványával való utolsó beszélgetésében a "tudnom kell" következményeire kérdez rá. A tudósok, az írástudók felelősségére. Az ősbemutató 1943-ban volt Zürichben. 47-ben Amerikában Charles Laughtonnal a főszerepben játszották. A darab németországi bemutatójára már csak a szerző halála után, 1957 januárjában került sor Brecht színházában, a Berliner Ensemble-ban.

Bertolt Brecht 1898. február 10-én született Augsburgban. Meghalt 1956. augusztus 14-én Berlinben. Költő, író, darabíró (ahogy magát nevezte), rendező, színházvezető, az epikus színház teoretikusa. Idegen pillantással tekintett a jól ismertre, szokatlannak mutatta a megszokottat, hogy ne vegyük természetesnek, amit természetesnek gondolunk, és öröknek, amit öröknek akarnak elhitetni velünk.

Zsótér Sándor 1998 óta rendez Brechtet. Lenyűgözi a szerző okossága, gyakorlatiassága, élet- és főleg emberismerete, szabadsága, költészete szemérmes érzelmessége, nyitottsága és kíméletlensége. Hogy a legkisebb szereplőnek is megvan a maga igazsága, hogy egyetlen mondatban is ott egy egész élet, hogy szinte minden mondat, vagyis minden cselekedet ellene szegül a másiknak. Hogy mindent megkérdőjelez. Hogy soha nem nyugszik. Magyarországon eddig a legtöbb Brecht-darabot Zsótér rendezte. Némelyiket többször is.

Vagy elégedetlenségből, vagy mert egy színész izgatja, vagy a darab mutatja magát másik oldaláról. A Galilei életét csinálta már 2002-ben a Szegedi Nemzeti Színház egyik játszóhelyén, a Tantusz Művelődési Házban, Király Leventével a címszerepben.

A mesterségét szenvedéllyel űző, azt minden elé és fölé helyező ember küzdelme önmagával és a világgal még sok titkot rejt magában. Jó lenne legalább némelyikükhöz közelebb kerülni.

A(z) Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2016. március 20., Nemzeti Színház

Stáblista

Hozzászólások

5/10
zizitop 2017 márc. 02. - 14:55:51 5/10
Alapvetõen jó darab, szerintem feleslegesen modernkedõ rendezéssel: Az nem érv, hogy \"ilyen még nem volt\". Minek kell félmeztelenül rohangálni? Minek kell ki-be-le-föl ugrabugrálni a szövegek alatt? Az öncélú akrobatizálás elvonja a figyelmet. Kiváncsi lennék, hány nézõ tudna egyetlen gondolatot is visszaidézni abból a 10 perces szövegbõl, ami alatt az egész stáb hullahopp karikázik. Szerintem a nézõk többsége azt figyelte, hogy Trill Zsolt mikor kap infarktust, olyan hévvel nyomta, meg hogy Trokán Nóra milyen csodálatos eleganciával forgatja a karikát, azt hogy mit mondanak közben, szerintem a többség nem fogta. A színészek egyébként megfeleltek a feladatnak, élvezhetõ is lehetett volna. Ez van, ezek a rendezõk jó néhányunkat taszítanak ki a színházból. Ha egy film nem tetszik, lekapcsolom, itt meg azt vártam két órán át, hogy mikor lesz vége. Nem vagyok egyedül ezzel, de persze van más vélemény is, így kezelje mindenki.
10/10
annemol 2017 febr. 09. - 08:31:00 10/10
Igazi színházi élmény!
9/10
azem 2016 márc. 24. - 08:34:22 9/10
Fantasztikus elõadás, kiváló alakításokkal a fõszereplõktõl és remek epizodistákkal.

Trill Zsolt nagyon szenvedélyes, mint mindig, de ezúttal mértékletesebb és visszafogottabb (jó értelemben véve) alakítást nyújt, továbbá csempész némi öniróniát is alakításába, aminek nagyon örültem. A sasfiók és a Tüzes angyal óta nem rajongtam érte ennyire, hálás vagyok Zsótérnak, hogy ezt a csodát kihozta belõle.

Trokán Nóra a Brandban ziccerebb szerepet kapott, ez most nem annyira hálás, de belövi. Ifj. Vidnyánszky ezúttal "csak" kiváló csapajátékosként van jelen, nem olyan átütõ, mint a Hamletben (Ódry), vagy a Veszettek c. filmben, de õ és Kiss Andrea nagy tehetséges, jó volt õket látni.

Én 2008-ban láttam elõször Törõcsik Marit a színpadon, korábban csak filmekben, így nekem most tetszett a legjobban az alakítása, de a legjobb jelenet az elõadás utolsó 20 perce, amikor fantasztikus ülõ színházat csinál Trill Zsolttal és Trokán Nórával. Azt pedig jó látni, hogy milyen dinamikus a mozgása, ahogy ültében fordul és mozog.

A jelmezekkel való játék gondolkodásra sarkallt, Zsótér a csillagászatot visszavetõ (vagy legalábbis azt hátráltató) egyházi személyeket öltözteti szkafanderbe. A fiatal színészek és Trill Zsolt akrobatikus képességei lehetõvé teszik, hogy élõ díszletként funkcionáljanak.

Nem voltam soha nagy Brecht-rajongó, nekem túl szikár és rideg a világa, de ez most bekerül a kedvenceim közé a Vígszínházas adaptációk: Koldusopera és Jóembert keresünk mellé.