Hamletben és Hamleten kívül járunk. Az egyik oldalon mindig az állítások keresése a legfontosabb, a másikon pedig, ezeknek a megkérdőjelezése és felborítása. Egy olyan kutató Hamletet képzeltünk el, aki minduntalan szembesül új igazságainak haszontalanságával. Egyre tartalmatlanabbá válnak a mondatai. Ez az önmagát folyton újraértelmező ember eltéved a szempontok halmozásában és feladja, hogy rátaláljon az identitására. Vajon képesek vagyunk-e ebből a körből kiszabadulni és elveszíteni a mechanizmusainkat, hogy mindentől függetlenül önmagunk legyünk?
A(z) Zöld Macska Diákpince előadása
Hozzászólások