Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Hair

zenés előadás, magyar, 2015.

+ 16 kép

+ 20 kép

Értékelés:

10 szavazatból

Szerinted?

7 hozzászólás

Az egymás iránti tisztelet, szeretet és megértés mozgatja azt a New York-i társaságot, amelynek tagjai a társadalomból kivonulva képzelik el az életüket. Vajon meg lehet ezt csinálni egy háború kellős közepén?

Magyarországon először kerül színpadra az eredeti Broadway-musical, amelynek bemutatóját 1968-ban tartották New Yorkban. A darab története valamelyest eltér a Hair című film sztorijától, de a magával ragadó zene itt sem marad el, ahogy a háború, az idősebb generáció és a hazugságok elleni lázadás sem.

A(z) Orlai Produkciós Iroda előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2015. június 24., Orlai Produkciós Iroda

Stáblista

Szereplők

Szabó Kimmel Tamás

Lábodi Ádám

Radnay Csilla

Pető Kata

Lovas Rozi

Boros Anna

Formán Bálint

Mátyássy Bence

Nagy Dániel Viktor

Csémy Balázs

Horváth Szabolcs

Király Dániel

Alkotók

zene: Galt MacDermot
szövegkönyv: Gerome Ragni James Rado
dalszöveg szerző: Gerome Ragni James Rado Závada Péter
rendező: Mohácsi János
további szereplő: Bánfi Fruzsi Hargitai Vera Tolnai Hella Zsigmond Emőke Csillag Botond Gula Péter Keresztény Tamás Róbert Gábor
tánc: Hajdu Anita Nagy Emese Pálfi Gabriella Finta Gábor Jakab Dániel Vágási István
díszlet: Khell Zsolt
jelmez: Remete Kriszta
koreográfus: Bodor Johanna
zenei vezető: Kovács Márton Wagner-Puskás Péter
grafikus: Csáfordi László
producer: Orlai Tibor
koreográfus-asszisztens: Hajdu Anita
asszisztens: Skrabán Judit

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások

Azért, szerintem annak, aki tervezi megnézni ezt az elõadást jó, ha több nézõpontot is megismer: https://szinesszinfalak.wordpress.com/2015/10/27/a-zene-nem-nyugtat-meg-csak-raerosit-a-fajdalomra-hair-beszamolo/

Válasz

1/10

kpykpy 2015 szept. 02. - 21:09:04 1/10 Előzmény Mc_Fly

maximálisan egyetértek

Válasz

1/10

Tisztelt Orlai Produkciós Iroda!
Volt szerencsém megtekinteni, az Önök által megalkotott
Hair elõadást és ezzel kapcsolatban szeretném leírni a friss emlékeimet.
Nagyon sok társulat produkcióját láttam már, kezdve a Gór Nagy Máriás
Vörösmartystól a szegedi szabadtérin át egészen a külföldi profi és amatõr színtársulatokig.
Ezt csak azért jegyzem meg, hogy érzékeltessem, nem elõször látom a darabot, tudom mi az üzenete.
Épp ezért vártam már az Önök elõadását, ami sajnos olyan rosszul sikerült, hogy
megtörtént az, ami eddig még soha velem, a szünetben azonnal menekültem ki a színházból…
A színészek énektudása 1-2 kivétellel nagyon gyenge, a színészi játék eltúlzott, értelmetlen,
a szöveg sokszor érthetetlen ordibálás és sikítás. A vulgáris beszéd, még egy 8. kerületben nevelkedett ember fülét is bántja 10 perc után…
Se eleje, se vége a történetnek, úgy állítják be az eredeti filmet, mintha az vmi gáz és ciki dolog lenne.
Értem én, hogy próbáltak vmi újat, valami másabbat csinálni… de sajnos ezekkel az ötletekkel nemhogy hozzáadtak vmi pluszt, ellenkezõleg, sikerült nagyon sok mindent elvenni az eredetibõl.

Ez csupán egy vélemény volt (amin több száz más, hair-t kedvelõ ismerõsöm osztozik), de ha értékelni kellene a produkciót az sajnos 1/10 lenne. Szívem szerint visszakövetelném a jegyek árát, de jobban örülnék annak, ha inkább soha többet nem kerülne színpadra a hair ebben a formában. Senkinek sem ajánlom, aki picit is hozzá szokott az igényes produkciókhoz!!!

Válasz

Van 4 db eladó jegyem a Városmajori Szinpad 2 elõadására: augusztus 7. péntek 20.00 óra Hair c. musical, valamint augusztus 22. szombat 20.00 óra, Edith és Marlene c. elõadásra. A jegyek eredeti ára 3500 Ft/db. 2500 Ft/db-ért elvihetõ. Akit érdekel itt jelentkezhet: galjul01@gmail.com.

Válasz

No igen, nem a film és nem angolul cseng vissza a szöveg.
Viszont 2015-re átírt "hippik", mai lázadók, útkeresõk mozognak, élnek, mobiloznak a színpadon. Hangsúlyozzák, mi a színészek nem ilyenek vagyunk, de tudunk lenni feketék, sárgák, csak egy csíkot kell festenünk a homlokunkra. Ezt játsszuk, a végén pedig meghalunk, ahogy megíratott.
Az évadban, különbözõ darabokban, a színpadon láttam elég sokszor meztelen feneket, himbálózó nemi szervet, maszturbálást és hetero nemi aktust vagy homo párkapcsolatot. Mohácsi most a szabadosságnak ezt a megjelenítését szinte mellõzte, maradt a trágárság, kicsit túlzottan is. Bár szerintem az elõttem ülõ 10 éves fiúcska már hall ennyi káromkodást, kisebb-nagyobb társaitól vagy akár a villamoson. Csak olyankor nem a nagymama húzza be a nyakát, fület mellette.
Mindig lenyûgöz a csapatmunka, a fõszereplõk és epizodisták egymást erõsítõ keveredése, mozgása, tánca és éneke. Sajnálom, hogy egy szórólap nem segített a napi szereposztásban beazonosítani és megtanulni a fõbb szereplõk neveit. Tulajdonképpen az egész csapatot kellene megtanuljam, tehetségesek és a rendezésnek köszönhetõen mindenkinek volt saját kis egyénisége, villanása vagy csillogása Berger vagy Bukovszki mellett.
Nekem tetszett.

Válasz

1/10

Röviden és tömören: aki az eredeti Hair-t várja, csalódni fog. Ezt az elején a fõszereplõ el is mondja, de akár a plakátra is ráírhatnák, persze akkor nyilván nem fogyna úgy a jegy. (Aki a jegyárból próbál a minõségre következtetni, az is csalódni fog.)
Nekünk a beharangozóval és a másik hozzászólással teljesen ellentétes volt a benyomásunk. Kezdjük az objektív problémákkal:

Zene: A zenekar kiváló, nem csoda, hiszen képzett, ismert sessionzenészek alkotják. A színészek énekteljesítménye viszont egytõl-egyik kritikán aluli. Kis hangterjedelem, rossz intonálás: mintha ezek felvételi követelmények lettek volna a szereposztásnál.

Díszlet, látvány: puritán, pár hordó felhasználásán kívül gyakorlatilag semmi nem változik.

A dalszövegek magyarra ültetése (szándékosan nem fordítást írok, hiszen a darab célja bevallottan nem az eredetihez finoman nyúlás) még úgy-ahogy elmegy, bár az angol dalokhoz szokott fülnek nehéz megszoknia a magyar prozódiát a jól ismert dalszövegek helyett.
Innentõl már erõsen személyes vélemény: ezt azonban ellensúlyozhatta volna a rendezés, ha a „nekünk, rólunk szól” hozzáállás nem egy nihilista, bután és erõszakosan aktuálpolitizáló, depressziós életérzést ad át, aminek a világon tényleg semmi köze az eredeti darab pozitív, barátságon, szabadságon alapuló hippivilágához. Õszintén sajnálni tudom, aki tényleg úgy érzi, hogy ez a darab neki szól: hogy az elején a közönséghez intézett agitprop-jellegû kiszólást idézzem: aki hajtja a mókuskereket, gyûlöli magát és az embertársait, görcsösen próbál kitörni a mélyszegénységbõl, miközben a technika új vívmányai kötik gúzsba.. „Hányszor néztél a gyereked szemébe tíz percig?” – oktat ki magas lóról a rendezõ, a közönségnek szegezve a kérdést.. Majd elhangzik a borzasztóan eredeti és az arra fogékonyakból nagy tetszést kiváltó „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok ülõhelyét”-poén.
És végig, indokolatlanul trágár az egész. Ezt is elmondják az elején, mintha ez mentség lenne.

Fura egy elõadást úgy végigülni, hogy az ember három perc után tudja: ez nem neki szól. De amikor látja, hogy a leghátsó sorból hazamennek többen a szünetben, az elõtte ülõ kiskamasz pedig a fõszereplõ „éneklése” közben látványosan befogja a fülét, akkor úgy érzi, talán mégsem benne van a hiba..

Akinek van fölösleges öt-tízezer forintja, szerintem jegyvásárlás helyett inkább adja valamilyen segítõ szolgálatnak, vagy csak egyszerûen a darab behívófelgyújtásos jelenetére reagálva égesse el egy hordóra állva, spórol magának három órát és pár idegsejtet. Performanszként az akció simán a darab mellé tehetõ.

Válasz

9/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

Nehezen indul. Jók a közönségnek szóló kiszólások, de kicsit didaktikus a négerezés, cigányozás, nincs szituáció, nincs történés. Nagy Dániel Viktor erõteljes színpadi jelenléte az elsõ kitörési pont, játéka és fantasztikus éneklése az elsõ igazi esemény. Lassan kirajzolódnak a karakterek, a színes forgatagban Lovas Rozi hideg fejjel szexre éhes tinilánya tûnik ki.
Kiváló a Wágner Puskás Péter vezette zenekar, a második részre feljavul a keverés, a számokból csak egy refrén szól, ez annak ellenére gördülékenyebbé teszi a tempót, hogy a szokottnál vagy kétszer annyit hallunk belõlük. Szabó Kimmel Tamás figurában, énekben is erõs, átütõ a kórus, mindenki rátermetten mozog, egységes az együttes, nincs különbség fõszerep-mellékszerep, énekes és táncos között. Bánfi Fruzsi nemcsak mint idegenvezetõ, de mint táncos-énekes is kiváló, Hajdú Anita veszett sikolyok és sztepp-csodák specialistája, Tolnai Hella több alakban reményzöld sugárzással ragyog.
A rendkívül összetett, gomolygóan színes koreográfia, Bodor Johanna káprázatos munkája konstruktív fundamentuma az elõadásnak. Idõben -térben virtuózan komponált, szüntelen viharzás, az ezerarcú mozgások azonban biztos kézzel szerkesztett egységbe szervezõdnek. A gúlákba csúcsosodó dal-refrének mellett duók, triók, szólóvillanások is helyt
kapnak, gazdagok a stíluselemek, megfér egymás mellett Pálfi Gabriella pliéje, Vágási István izolációs technikája, Finta Gábor breakdances halálszáma.
USA-zászló színeiben pompázó hordók kerülnek a színpadra, a Hare Krishna himnusz és a Szabadság-dal szédületes fokozása többperces dob-koncertbe torkollik. A társulat letaglózó energiával veri szét tudati gátjainkat, az elsõ rész vége valójában a musical lenyûgözõ fináléjává válik.
A szünet után hamisítatlan mohácsis színház veszi kezdetét. Párhuzamosan fut Berger szerelmi és Bukowski katonai története. Hiába égetik a behívókat, az utóbbinak el kell menni a vietnami háborúba. Hiába van a szerepek zseniális kettõzésével két anyja, két apja, hiába idézi meg az egyik, Róbert Gábor a világháborúban elesett nagybácsi, Király Dániel
óva intõ szellemét, a sorozáson Keresztény Tamás durva õrmestere és az örökmozgó pálcás tizedes, Lovas Rozi ágyútöltelékké alázza.
A kislányos Hargitai Veronika fikarcnyi énekével is emlékezetes tud lenni, a produkció legjobbja, Radnay Csilla két generációt ugrik a finomlelkû tinédzser és a nagymama szereppárjában. Lírai vallomásában megejtõ pianókkal bûvöl el, õsz parókában fantasztikus játékkal hozza az ifjúsággal egyetértõ, ám esernyõjével igencsak indulatosan fegyelmezõ matrónát, aki klasszikus nagyáriájában operai szinten uralja a színpadot és a koloratúrát.
Mátyássy Bence rettegve bolyong a front zûrzavarában, parancsnoka, a félelmetesen karizmatikus Nagy Dániel Viktor briliáns monológban világosítja fel: õt itt eleve az emberveszteség kategóriájába sorolták. A két katona mennyei kontrasztként, énekelve idézi az örökérvényû shakespeare-i sorokat: egy tûnõ pillanatra a Béke Angyala suhan át a falak csillagos lobogói fölött.
Valóban más, valóban nekünk szól és rólunk, Mohácsi János és a csodálatos együttes alkotása valóban a jelenidõ igazi Hair-je.

2015. június 24-i bemutató

(A másik szereposztásra rövidesen visszatérünk...)

Válasz