Z generációs pandémia paradigma. Hogyan élték meg a fiatalok a pandémiát?
A korosztályhoz tartozó drámaírók jeleneteiből Pass Andrea rendezett előadást.

„Büszkék vagyunk, hogy miénk a világ? És ha a miénk, merre visszük tovább? Meddig bírjuk cipelni? Ha leejtjük, vajon összetörik vagy visszapattan, mint egy gumilabda? De mit tehetnék én, itt, egyedül, egy ilyen buborékba zárva?”

Mit jelent a bezártság, a szabadságvesztés azoknak a fiataloknak, akiknek az életében a világjárvány egyik pillanatról a másikra rombolta le az addig biztosnak hitt koordinátákat? A darab szerzői maguk az érintettek, olyan érettségiző, vagy egyetemi éveiket kezdő fiatalok, akiket a pandémia életük talán legfontosabb időszakában állított meg, mégis számtalan lelki, érzelmi és mentális tapasztalattal gazdagodtak.

A jelenetekből Pass Andrea rendezett előadást, a szereplők részben maguk a szerzők, részben hivatásos, fiatal színészek. A diákok az írás folyamata során egyre mélyebbre ástak, máskor borzongató magaslatokig merészkedtek, érzékenyen felmutatva generációjuk közérzetét. Egy új paradigma mentén kirajzolódó világlátás ez, a társadalmi igazságtalanságokra, az emberi méltóságot sértő gesztusokra fájdalommal reagáló, egymásra óvón figyelő karakterekkel és törékeny sorsokkal.

Írók: Kiskos Bíborka, Nagy Anna, Nyári László, Papp Mátyás, Romvári Boldizsár, Terecskei
Aliz, Tóth Kata, Tóth Klarissza

A(z) SzínMűHely előadása