A világturné 2011. október 14-én Isztambulban, a TIM Centerben vette kezdetét, és pár nappal később Párizsban a Folie Berge're-ben folytatódott. A produkciót az eredeti alkotócsapat mellett Richard E. Maltby Jr. rendező és Arthur Faria koreográfus állítja színpadra.
Az Ain't Misbehavin' (Harlem Swing) a mozgalmas 20-as években, a Harlem egyik dzsesz-klubjában játszódik. Fats Waller lüktető dallamaira ("This joint is jumpin") két férfi és három nő évődik egymással, táncolnak és énekelnek egészen hajnalhasadtáig. A színpadon hat fantasztikus dzsessz-zenész mellett természetesen a legendás stride-zongorista is megelevenedik, hogy a Broadway művészeivel kiegészülve egy páratlanul vidám és vadul pezsgő zenei varázslattal kápráztassák el a nézőket.
Fats Wallernek, a Harlem-reneszánsz egyik legmeghatározóbb zeneszerző-zongoristájának és komédiásának hatalmas étvágya is legendás volt, így - látványos derékméretének köszönhetően - kapta a 'Fats' (fat: kövér) becenevet.
Az általa komponált okos, kreatív dallamok hol inkább kifinomultak ("Ain't Nobody's Biz-ness If I Do") hol pedig egészen őrületesek ("Handful of Keys"). Tehetségét, zenei hatását és életművének jelentőségét a jazz nagyjai egytől egyig elismerték. A 40-es és 50-es évek dzsessz-evolúciója idején a kezdeteket jelentő fekete dzsesszen túl meglepő módon számtalan egyéb stílus is felütötte fejét Fats Weller dallamaiban: a rock 'n' roll, a rhythm & blues, sőt még a fehérek country-ja is.
Az Ain't Misbehavin'-ben (Harlem Swing) ezek a magnetikus dalok ("Spreading Rhythm Around") egy egész estés partit végigkísérnek, a résztvevőket szenvedélyes és ördögien szédítő jitterbug-, és swing csábítja a táncparkettre, a "How Ya Baby"-re egy párocska a kor legdinamikusabb fekete táncait, a "shimmy"-t, a "chicken scratch"-et, a "monkey slide"-ot valamint a "buzzard lope"-ot lejti. A frappáns dalszövegek olyan erotikus kétértelműséggel bírnak, ami még Mae West-et zavarba ejtené ("Honeysuckle Rose"). Valójában minden dal már önmagában egy kis "mini musical". Az éjszaka folyamán egy nőt leterít a szerelem ("I've Got a Feeling I'm Falling"), egy másik a férfiak igényeivel kapcsolatban osztogat tanácsokat ("Find Out What They Like") a harmadik pedig igaz hűséget fogad ("Keepin' Out of Mischief Now"). A körhinta pedig halad tovább. A hajnali órákban a magány és a "blues" is felüti a fejét a klubban (?Black and Blue") aztán új erőre kap a parti: a hangszereket imitáló előadók műsora ellenálhatatlan dzsemmelésbe torkollik, mely a hűség hamis ígéretét kínáló "Ain't Misbehavin?"-ben csúcsosodik ki.
A Broadway-n Fats Waller muzsikája egy egész korszakba lehelt új életet: a frenetikus illúziók nélküli önfeledség korába, a két világháború közötti, nagy gazdasági világválságot megelőző időszakba, melynek végén felmerült az válasz nélküli kérdés, mely minden Blues-muzsika origója: "What did I do to be so black and blue?" (Mitől lettem ilyen kiábrándult és szomorú?) (dalszöveg: Andy Razaf)
A(z) Centrál Színház előadása
Hozzászólások