Színház

Harminchárom változat Haydn-koponyára

dráma, 1 felvonás, 180 perc, magyar, 2009.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

1954-et írjuk, Kismartonban, az Esterházy-család birtokán temetés zajlik, a család valahai világhírű zeneszerzőjét, az 1809-ben elhunyt Joseph Haydnt temetik újra - merthogy kalandos epizódok után ez az a pillanat, amikor a zseni feje és teste végre egy koporsóba kerül... Megtörténhetne, hogy az Esterházy-család sarja, a majdani zseniális író, Esterházy Péter ott sertepertél a koporsó körül, két zseni sajátos találkozása!, a történelem persze másféle történetet ír... A találkozásra 2009-ben kerül sor, a zeneszerző halálának 200. évfordulóján, amikor Esterházy Péter drámát ír a budapesti Bárka Színház számára. Drámát ír a szokásos önreflektív, fájdalmasan groteszk módon, hogyan is találkozik a fej és a test, hogyan is viszonyul a világhírű író ehhez a nagyonis személyes, mégis távoli történéshez, hogyan is viszonyulunk a derű zeneszerzőjének morbid történetéhez - és persze zenéjéhez, hiszen a legizgalmasabb Esterházy szövegének és Haydn zenéjének találkozása lesz.

A(z) Bárka Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. december 18., Bárka Színház

Stáblista:

Hozzászólások

szpal79 2011 febr. 10. - 10:09:35
Rossz a darab, és ezen a rendezés, és a remek színészek sem tudnak változtatni. Viszont a bakfis-tánckar remek volt, a színészek közül Benedek Miklós és Lázár Kati volt a legjobb, sajnálom, hogy Esterházy még egy ilyen darab esetében sem bírta ki, hogy ne gúnyolódjon a hazáján és az Istenén. A mellettem ülõ pár szünetben elment, a kijáratnál meglepõ módon szinte félig volt az "inkább nem" golyókat gyûjtõ értékelõedény. Viszont igaz, h. Haydnt nem ismerjük, és valamilyen szinten tisztelgés a darab õelõtte és az õket pártfogásba vevõ Esterházy-õsök elõtt.
7/10
FElepHánt 2009 dec. 24. - 18:54:35 7/10
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál--------- -----------------------------------HAYDN------------------Göttinger Pál---------------------Bárka------------------------ Esterházy Péter-es mütyürkézéssel kezdõdik, nemigen történik semmi, legfeljebb egy-két szereplõt ismerünk meg. Ilyés Róbert angyali türelemmel viseli a Narrátor kényszerzubbonyát, elegáns szakmai perfekcióval hidalja át a tátongó semmi szakadékát. Lázár Kati, a kõszínházak Jolly Jokere természetesen a Cégjegyzékkel is képes izgalmakat kelteni, de még az elsõ párjelenet, Dévai Balázs és a színészhercegi rangú Kálid Artúr is megszenvedi a mondhatatlan ûrt. Ha nem a nagyszerû Göttinger Pál a rendezõ, bizony elhúztuk volna a csíkot a szünetben, szerencsére bíztunk benne: - csak van még valami a tarsolyában, reménytkeltõ volt a korrekt színpadkép és a kiváló zenekar is... Nem bántuk meg! Szünet után beköszönt a cselekmény, a konfliktus, a humor! Nem a koponyarablás idétlenségét kell szenvednünk, Maestro Joseph végre felnõ, megjelenik a delnõ, beindul a problémázás, egybõl pezsegni kezd a szellem is. Benedek Miklós eszköztelen és egysíkú, de ez a tág horizont a mínusz végtelentõl a plusz-ig terjed... Nem Haydn Õ, de abszolút hitelességgel saját maga és ez bizony itt most többet nyom a latban: alakítása szerethetõ, veretes dikciója unikum. Dinyés Dániel invenciózus hangszerelése, a csembalót helyettesítõ xilofonnal, egyik legnagyobb értéke a produkciónak, az eddig jócskán tébláboló bakfis-kar is magára talál. "Haydn, Haydn" rappelik a lányok az ölelkezõ kórus-szólamok alatt, ingázó karmozgásuk, valamint Katona Gábor szellemes koreográfiája látványosságukat is megnöveli. A kockadobálós komponálás mozarti poénja csak nem akar elsülni, a reinkarnáció sem hiteles, bár késõbb, a sziporkázó Haydn-Mozart csúcstalálkozóban, Telekes Péter pontosan intonált hangot üt meg. Felesleges operai intermezzo után Gados Béla remekel a tehetségtelenség kórképében, Lázár Kati pedig mindent visz parodisztikus monológjaival. A zenei betétek gyönyörûségesen illeszkednek, (azt az egy hamiskás férfikórust megbocsátjuk), kedvünket a hullagyalázás szerencsétlenkedései sem szegik. Göttinger Pál rendezõmûvészete a befejezõ képben csúcsosodik: a Nagy Fehér Koponya-Léggömb sejtelmes puhasággal rugózik, mint a Nagy Klasszikus Mester lágyan ívelõ zenéje, így a harmincharmadik változat nem a morbid bûntényrõl szól, hanem a Muzsika, a Mûvészet megváltó békéjérõl.