Ez a megtiszteltetés Magyarországnak és a magyar művészeknek jutott, akik 2005. decemberében a Versailles-i Kastélyban, a Napkirály eredeti játszóhelyén, francia művészekkel közösen mutatták be a barokk zeneszerző, Marc-Antoine Charpentier (1643-1704) Trois histoires sacrées című, három történetből álló darabját.
Az első, Mors Saulis et Jonathae (Saul és Jonathas halála) tekinthető az azonos című tragédia rövid változatának, mint egy azonos tartalmú könyvből írt novella. Ez az oratórium sem formai tökéletességében, sem zenei szépségében, sem helyzetei patetikusságában nem adja alább az 1688-ban írt tragédiánál. Ez a történet képezi az előadás első részét.
Átmenetként és egyben törésként a következő a Dialogus inter angelus et pastores (H 420), egy a számos karácsonyi pásztorjátékból, melyet a Jezsuiták zeneszerzője latinul és franciául írt. Fényes, örömtől és gyengédségtől sugárzó mű.
Végül, a pásztorjáték logikai folytatásaként, de egyben visszatérés a "rémület és ájtatosság" hangulatához, az utolsó darab a Caedes sanctorum Innocentium (A Szent Ártatlanok Lemészárlása), mely a zeneszerző egyik legnagyobb hatású egyházi darabja, a kettőzött tragikus kórussal, ahol az Anyák panaszkiáltásai adják Heródes és pribékjei vad zengzeteinek visszhangját.
Az előadásban a gyerekek (Les Pages) együtt vesznek részt a felnőttekkel (les Chantres), ahogy annak idején a Jezsuita diákok együtt adták elő a professzionális művészekkel David et Jonathas tragédiáját.
A(z) Thália Színház előadása
Hozzászólások