Avagy a vérfarkas nem válik vizigóttá (sajnos).
"Mindannyian meg vagyunk hasonulva, meghasonlottságaink próbálnak egymáshoz idomulni, amikor szerelmesek vagyunk - hasonulgatunk, idomulgatunk farkasvakon és vizenyősen. Hiába, mindannyian benne vagyunk a tepsiben, a testbenlétezés pácában tespedünk. Nekem a meghasonlás saját testképemmel alapélmény, oxigénhiányos születésemnél fogva fogva tart saját imidzsem, a járásomé, a testemé. Hogy velem van-e ez a polip (Proust szerint) vagy ellenem, hogy baj-, sors-, házas- vagy üzlettársak vagyunk-e… Gondolom: ez mind, egy időben.
Máté: gerincferdült influenszer & héraklészimitátor. Tünde: apácakomika. Mindketten apaképek, anyaképek late night útvesztőjében keringenek (ld. hetedik kerület!). Egymás álmában élnek: találkoznak, szétválnak, elzárkóznak, megtébolyulnak, flagellálnak, meghosszabbodnak. Harcolnak: a szeretettel, az írással, az alkohollal, Istennel, a gyásszal, múltjuk rémálmaival. Van jövőjük? Vagy talán jobb lett volna nem is találkozniuk?" (Fekete Ádám)
A(z) Örkény István Színház előadása
Hozzászólások