Hajszás évad volt az 1749/50-es Goldoni számára. Fogadásból 16 három felvonásos darabot írt a velencei Sant Angelo Színház számára, köztük olyan remekműveket, mint A kávéház, A komédiaszínház vagy A hazug. E sűrű év termése volt A régiséggyűjtő családja is (La famiglia dell'antiquario), amelyet a karneváli szezonban mutattak be. A történet ugyanolyan egyszerű, mondhatni semmiség, mint a Goldoni daraboké általában: egy eltört legyező, egy sült tök, egy félreértett kávé  és máris indul a civódások, féltékenykedések megállíthatatlan körtánca. A komikus helyzet Goldoni számára csak kiindulópont, a vígjáték igazi forrása: a jellem.
Esküvő másnapja Palermóban. Új asszony érkezett az előkelő, ámde csontszegény Terrazzani házhoz, az aranyos Doralice. És vele együtt beköszöntött a jólét. A lány apja, a gazdag Pantalone 20 ezer aranyat adott hozományul. De a pénzt pillanatok alatt elnyeli az após régiséggyűjtő szenvedélye, és az anyós ékszerek és ruhák utáni olthatatlan szomjúsága. A lánynak, és jámbor, szerelmetes férjének, Giacintonak semmi nem jut. Még egy rendesebb ruhára való sem. És elindul a háború a meny függetlenségi harca az örömszülők ellen. A családi hierarchia átrendezése.
Goldoni vígjátékaiban többnyire a szerelem, a nő meghódítása vagy visszaszerzése a tét. Suhancok és aggastyánok, urak és szolgák feszülnek egymásnak vágytól hevülten. A Régiséggyűjtő családja kivétel. Itt három nő között zajlik a főkonfliktus, a férfiak szerelmi és egyéb ténykedései csupán szerény kísérő-akkordok a három fúria egyre kíméletlenebb háborújában. Anzelmo, az após az antikvitásba menekül, az egyiptomi halotti kultusz műtárgyait gyűjti menye apadó vagyonából. A fiatal férj pedig bekerül anyja és felesége közé fájdalmas ütközőnek. A józan Pantalone hiába próbál békét szerezni, bölcsessége lepereg a hevült asszonyokról. De Goldoni még ezen a lendületes családi perpatvaron is csavar egyet harcba küldi sértett önérzetével és ördögi természetével a galambnevű Colombinát, minden szobalányok gyöngyét. A férfiakat felőröli a női presztizsharc, egyedül Brighella, a szélhámos virul benne egy orgazda élelmessége és a szicíliai gavallérok grandezzája keveredik kétes figurájában.
Goldoni a fancsali hepiendek nagymestere túlságosan ismeri az életet ahhoz, hogy higgyen a végső kibékülésben. A darabzáró csend a Házasság Palermóban végén is csupán pillanatnyi szusszanás az újabb csetepaté előtt.

A(z) Nemzeti Színház előadása