Sodródás egy részben.

z író híres toronylakása csak kívülről látható, de a kapun belépve vezetett házséta vár, amely Szomory világába vezet, valódi helyszíneken, irodalmi történetekkel. A képzeletben még ott pislákol a gyertyafény Szomory ablakában, miközben a szereplők megszületnek – majd néhány emelettel lejjebb a KuglerArt Szalonban már ott is áll előttünk Toncsi, Tibor, Hermin, Károly, Manci, Julis és Péterke!

Toncsi szereti Tibort. Tibor valamennyire szereti Toncsit. Károly imádja Tibort. Tibor imádja, hogy Károly imádja.  Manci odavan Tiborért. Tibornak tetszik Manci. Károlynak is tetszik Manci. Tibor szerelmes Herminbe. És magába. Hermin is szerelmes Tiborba. Meg a szakmájába. És ott van Julis. Neki mindenki tetszik. Péterke még gyerek. Neki a játék tetszik. Az igazi. Nem az, amit Toncsi, Tibor, Hermin, Manci, Károly és Julis játszanak.

Fényes estélyek, színházi bemutatók és pezsgős vacsorák. Hölgyek és urak. A pezsgő egy darabig mámorít, de ez csak illékony boldogság. Márpedig nem szeretnének semmi mást, csak boldognak lenni. Szeretni és szeretve lenni. Ám a lehetőség kapujában, egyenesen a célszalag átszakítása előtt valami mégis történik: a semmi. Visszafordulás, hátraarc, sodródás… Ugyanis ezen a kapun túl még senki nem járt és az ismeretlen mindig félelmetes. Miért félünk egyszerűen csak boldognak lenni? Felismerni, hogy mire vágyunk valójában, aztán csak fejest ugrani az életbe? Meg tudjuk ezt beszélni egymással? Meg tudjuk beszélni magunkkal? Vagy csak marad a sodródás napról napra, évről évre, amíg… 110 év elteltével úgy tűnik ez a dinamika mit sem változott. Keressük önmagunkat egymásban. Sokszor mindig egy másban. Igaz, Toncsi, Tibor, Hermin, Manci, Károly és Julis?

Történik Budapesten a Sütő utca 2. szám alatt, 1916-ban

Szomory Dezső azonos című színműve alapján a szövegkönyvet készítette: Ivanics Tamás

A(z) KuglerArt Szalon Galéria előadása