Marlowe életművének a telhetetlen kor hatalmas példákkal szolgált, nagy emberi erők és szenvedélyek példáival. Az első Erzsébet-kori drámaíró Machiavelli eszméinek igézete alatt állt, s a szépség és erő imádatában égett. Egyéniségében volt valami titáni; a puritánok ateizmussal vádolták. Élet és életmű kivételes sűrítettségben, néhány évbe tömörítve ragyog. 1564-ben keresztelték meg Canterburyben. Korán meghalt, 1593. május 30-án kocsmai verekedés közben elkövetett gyilkosság áldozata lett.
Marlowe drámái a fény és kegyetlenség játékai; hősei, Nagy Tamerlán, Doktor Faustus vagy a máltai zsidó (Shylock ősképe) és II. Edward (a III. Richárd ősképe) a hatalmat és mohóságot példázzák. Faragása durva, olykor primitív: a versformát is leegyszerűsíti. Ő a megteremtője a blank vers-nek, a rímtelen jambusnak, mely nemcsak a shakespeare-i dráma versformája lesz, hanem például a magyaré is... Azt szokták mondani, ha tovább élt volna, Shakespeare mellett állt volna. Volt benne nagyság. Törvényt nem ismerő, szabályokat törő lángész volt, aki megnyitotta az utat, fölszabadította a műfajt, megalkotta a verset - Shakespeare számára.
A II. Edward "két karrier - két bukás" története. Az 1307-től 1330-ig tartó eseményeket tárgyalja: II. Edward király trónra lépésekor visszahívja udvarába Piers Gavestont, kegyencét és barátját. Az ország nagyjai elviselhetetlennek ítélik a helyzetet, és elérik, hogy a "felkapaszkodott franciát" elfogják és megöljék. A férjétől elhidegült Izabella királyné Mortimert veszi maga mellé, aki nemcsak lemondatja trónjáról a királyt, de méltatlan körülmények közé kényszerítve megöleti. A hatalmat átvevő trónörökös, III. Edward azonnal kivégezteti Mortimert, és levágott fejét apja ravatalára helyezi.
A dráma három részre osztható: az első a "hibbant" király és Gaveston kapcsolatát ábrázolja; a középső Edward átmeneti egyeduralkodását mutatja be; a harmadik Mortimer hatalomátvételéről és dicstelen bukásáról szól.
Azon túl, hogy Marlowe hiteles képet ad a később feudális anarchiának nevezett korszakról - és ezt az állapotot valóban kiválóan tükrözi a zaklatott, szinte villanásokra bontott cselekmény - , a politikai zűrzavar mellett egy érzelmi zűrzavar, a homoszexualitás elmélyült ábrázolására is vállalkozott. A jelenség maga nem volt ismeretlen a "legfelsőbb körökben". Színpadra vinni azonban, a maga teljes bonyolultságában eddig senki sem akarta vagy merte.
A Szlovén Nemzeti Színház előadása 2005-ben a legrangosabb szlovéniai színházi találkozón több Borštnik-díjat is kapott több. Silva Čušin Izabella királyné, Janez Škof pedig a címszerepben nyújtott alakításáért. A rendező, Diego de Brea, a Margó királynő és a II. Edward rendezésében megvalósított esztétikai áttörésért. Saša Tabaković, Gaveston megformálásáért, mint a legjobb fiatal színész.
A(z) Katona József Színház előadása
Hozzászólások