Színház

III. Richárd

előadás, 2018.

Értékelés:

16 szavazatból
Szerinted?

Kevés olyan ikonikus figura van a színháztörténetben, mint III. Richárd. A sztereotípia: Richárd, a véreskezű zsarnok. De ki ez az ember valójában, és milyen az a közeg, amely engedi őt felemelkedni? „Ki torzult, félig-kész és idő előtt / Küldettem el e lélegző világba, / Bénán s idétlenül, hogy a kutyák / Megugatnak, ha bicegek előttük” – jellemzi önmagát Richárd, mégis: híres „torzsága” ellenére nincs akadály előtte – bárkit képes elcsábítani, manipulálni vagy legyőzni. Kegyetlenül és csillogó intellektussal szerzi meg magának a trónt, miközben szórakoztatja és egyben cinkosává teszi a mindenkori színházi publikumot. Igazi színházcsináló. Hamlet után övé a leghosszabb Shakespeare-szerep a maga 1124 sorával. E hálásan gyűlöletes figurának eljátszása mindig fontos állomás egy színész pályáján. III. Richárdot ezúttal Alföldi Róbert alakítja, akit színészként először láthatunk a Radnóti színpadán.

Vas István fordításának felhasználásával az előadás szövegváltozatát készítette Andrei Şerban.

A III. Richárd előadás megtekintését stroboszkóp, erős fény- és hanghatások alkalmazása miatt erre érzékeny nézőknek nem ajánljuk!

A(z) Radnóti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2018. február 18., Radnóti Színház

Stáblista:

Hozzászólások

2/10
sipmester 2020 jan. 22. - 10:21:20 2/10
nagyon rég szenvedtem ennyit egy színházi előadáson. nem attól lesz modern a darab mert felvisszük a tetrist meg a gépfegyvert a színpadra. unalmas, vontatott, megpróbáltam orbánt felidézni richárd szerepében, de nagyon nehezen ment. alföldi néha elég jól játszott, de aztán visszazuhant a ripacskodásba a többi színész közé
1/10
ennauph 2019 jan. 27. - 21:28:55 1/10
Alföldi ripacskodását rossz volt nézni. Sokan ott hagyták a szünetben, én bánom, hogy nem tettem, most is kiráz a hideg, ha eszembe jut.
10/10
kiskiss 2019 jan. 27. - 16:31:54 10/10
Még novemberben láttam, de még most is a hatása alatt vagyok! Remek darab! Alföldi..... áh, ahogy a színpad széléről mondja és mondja, bele az agyamba azokat a fura gondolatait, miközben csöpög az az izé, víz vagy mocsár.... kiráz a hideg, és meg kell néznem újra!
Nagyon jó rendezés, nagyon színvonalas előadás. László Zsolt, Martin Márta, Sodró Eliza, Pál András, Kováts Adél... durván jók mindannyian!
Köszönöm!
Edmond Dantes 2018 márc. 09. - 09:31:21
Shakespeare III.Richárdja mindig divatos királydráma volt és maradt. Demokráciákban is, kemény-puhább diktatúrákban, autoriter, illiberális és egyéb jelzõkkel ékesíthetõ rendszerekben is. Nálunk egyebek közt a Rákosi-rendszerben Major Tamás személye volt a garancia a címszerepben és a Nemzeti igazgatói székében arra, hogy a hatalom ne magát lássa a darabban és akörül; a kádári érában a konszolidáció csúcskorszakában (1969) a Madáchban mutatták be Gábor Miklóssal -ezt az elõadást magam is láthattam már- és a hatalomnak szintén nem kellett túlzottan aggódnia esetleges áthallás(ok) miatt. Az új Nemzeti Színház felejthetõ produkciója (2004) után a rossz hírû király most egyszerre három pesti színpadon is megjelent, hogy tudósítson: \"York napsütése rosszkedvünk telét tündöklõ nyárrá változtatta át\". Néhány éve azonban történt egy történelmi és tudományos jelentõségû esemény: DNS-minta alapján azonosították Gloster hercegének maradványait és uralkodónak kijáró egyházi és világi pompával, több tízezres tömeg kísérete mellett helyezték végsõ nyugalomra Leicesterben. Ezt is megértük. Közben -inkább már korábban- megkezdõdött III. Richárd néminemû újraértékelése és egyes történészek fõleg a York-házat követõ Tudorok számlájára írják Richárd személyiségének shakespeare-i karaktergyilkosságát. Ezt is megértük. Politikusok, uralkodók, mások is utóbb átértékelhetõk: pro és kontra.

A Radnóti Színház új produkciója nem értelmezi át az uralkodót és cselekedeteit, inkább ki- sõt túlhangsúlyoz. A hatalom megszerzése a nyomorék herceg életének egyetlen célja, értelme, bármi áron, ezért \"úgy dönt, hogy gazember lesz\". A hatalom megtartása tán már nem olyan fontos számára. (\"Országomat egy lóért!\") Ez utóbbi tekintetben azonban, el kell ismerni, Richárd számos államvezetõ-utódja más nézeteket vall(ott). Andrei Serban rendezése felvonultatja a rendezõi színház megannyi elemét. Már a plakátok figyelmeztetnek: \"elõadásunk megtekintését stroboszkóp, erõs fény- és hanghatások alkalmazása miatt erre érzékeny nézõinknek nem ajánljuk!\" Okkal teszik: színek, zajok özöne, színpadi füst és köd, dübörgés, mikrofonba szónokolás és visszhangosítás, szintetizátoros hangeffektek, géppuskaropogások, villódzó neonfények tobzódnak; a színészek olykor a színpadon kívül rohangálnak, hangsúlyos pillanatokat -gyengébbek kedvéért- a nézõtéri fények gyakori kigyúlása jelez, elmaradhatatlan a mobiltelefon, a kerekesszék meg sok egyéb ismerõs, \"divatos\" tárgy és nem hiányoznak bizonyos kül- és belhoni politikai aktuál-áthallások sem, #meetoo-tól kezdve mohó hatalomvágyig és korrupcióig, kikacsintó gegekig. Kihagyhatatlan kísértéseknek úgy látszik, egyszerûen nem lehet ellenállni. Mindeme rendezõi ötletcunami így együtt, a Radnóti parányi színpadán és légterében megsokszorozódik, eltorzul: még a púpos, vasalt csizmában (mûlábbal?) sántikáló, fém-mûkezes címszereplõnél is torzabb lesz: \"sok\". Mindez három és fél órán át, egy szünettel. Vas István klasszikus fordításába -tudtommal- csak mértékkel piszkált bele Závada Péter, tetszettek Nagy Fruzsina jelmezei, Menczel Róbert díszlete megfelelt, bár a vas csigalépcsõ elég kényelmetlen lehet a rajta fel és le sûrûn futkosó színészeknek.

A színészeknek, akik olykor szinte már nem is beszélnek, hanem szónokolnak, deklamálnak. Meg kell hagyni, ennek van pozitív hozadéka is: az idõnkénti szájbarágós beszédmodornak köszönhetõen könnyebben követhetõ a cselekmény. Alföldi Róbert dicséretesen, alázatosan hajtja végre a rendezõi utasításokat: vélhetõen õ nem így rendezte volna meg önmagát, de kétségtelenül bravúrosan oldja meg a világirodalom egyik legterjedelmesebb szerepét: elragadó az építkezése, kicsit elsietett a bukása, az alakítás összességében, fizikai és mentális értelemben egyaránt maradandó élmény. László Zsolt puszta színpadi jelenléte lenyûgöz, õ aztán igazán 3 az 1-ben: Margit királyné, Edward, a 13 éves walesi herceg és Shakespeare alakjában persze másképpen, de múltkori-itteni Lear-je színvonalán alakít. Jók a többiek, többen több szerepben: Pál Andrást, Gazsó Györgyöt és Schneider Zoltánt emelném ki a férficsapatból. Kováts Adél mint Erzsébet királyné -bizonyára függetlenül igazgatói sarzsijától- extra hangsúlyokat kap a rendezõtõl, õ puskázza le Richárdot és -az eredetitõl eltérõen, ekképpen a dráma végkicsengését áthangolva- a finálé záró monológja is az övé. Sodró Eliza Cordélia után most Lady Annaként és \"mellesleg\" a kiskamasz yorki herceg szerepében tovább közelít az élvonalhoz, s elégíti ki vele szembeni elvárásaimat. Martin Márta tömbszerûen hangsúlyos anyakirálynét hoz. Kelemen József, Porogi Ádám és Rusznák András felsorolása teszi teljessé a szereplõgárdát.