Míg a Platonovban a provinciális közeg egészét akarta ábrázolni, az Ivanovban egyetlen személyre és annak holdudvarára koncentrálta a cselekményt. A mű valódi témája a cselekvésképtelenség, a mozdulatlanság drámája. Főhőse nemhogy nagy tetteket nem képes végrehajtani, de képtelen minden határozott döntésre, még a legcsekélyebbre is. Hogy mi az, ami az egykor energikus, erős személyiséget megtörte, valójában sosem tudjuk meg. Csehov a főszereplő belső történetét alakítja külső eseménysorrá, vagyis a tettek hiányából formálja a cselekményt.
A darabot 1887-ben mutatta be a moszkvai Kors Színház, egy évvel később követte - az immár átdolgozott változat pétervári előadása. Magyarországon a Vígszínház játszotta először 1923-ban.
A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások